Csak egy szikra kell hozzá

Ez ugyan csak egy legenda, de a történet túl jó ahhoz, hogy egyszerűen feledésbe merüljön: O’Leary asszony istállójában egy tehén felborított egy lámpást, és a lángból származó szikra gyújtotta ki az 1871-es nagy chicagói tűzvészt. Akár 300 ember vesztette életét, több mint 100 000-en maradtak hajléktalanok, és a város mintegy 3,3 négyzetmérföldnyi területe romba dőlt.

Akár az akkori DeKoven Street mögötti sikátorban lévő istálló volt az, akár nem, azt tudjuk, hogy valami szikrát gyújtott Chicagóban, és azt is tudjuk, hogy a szárazság, a fából készült épületek, az erős szél és a tűzoltóság csekély létszáma – csupán 17 lóvontatású gőzmozdony az egész város számára – együttesen hozzájárult a pusztításhoz.

Mi köze van ennek az eseménynek a bűn következményeihez? Ahogy egy szikra lángra lobbantotta Chicagót, úgy az első bűn – az első szülők által elkövetett „tiltott gyümölcs” elfogyasztása – visszhangzott az évezredek során, egyik generációról a másikra, még gyorsabban és tartósabban szaporodva, mint az a tűz.

A puritán író, Benjamin Harris 1690-ben megjelent New England Primer című művében jól összefoglalta: „Ádám bukásával mindannyian vétkeztünk.” Ez egy alapvető teológiai fogalmat tanított meg generációknak, és ez ma is igaz: Ádám bűne miatt hajlamosak vagyunk, hajlunk arra, hogy magunk is vétkezzünk. Ádám bűnének kis „szikrája” olyan tüzet gyújtott, amely ma is ég. És még az elkötelezett keresztények számára is a bűn ismételt elkövetése következmények poklát gyújthatja meg.

A megoldás nem az, hogy tűzoltó készülékkel járkáljunk. Ehelyett be kell építenünk magunkba az igazságot. „Legyen bennetek az a gondolkodásmód, amely Krisztus Jézusban is volt” (Filippi 2:5). Ha imádságban és cselekedeteinkben közel maradunk Jézushoz, segítségét kérhetjük, amikor kísértésbe esünk, hogy a tűzzel játsszunk!

Alkalmazzuk:

Ne feledjük, hogy a bűn iránti hajlamunk nem csak a mi hibánk – Ádámtól örököltük. De ne feledjük azt sem, hogy Isten minden kísértésből „menekülési utat” biztosít, ha hozzá fordulunk!

Mélyebbre ásva:

1Mózes 4:8, 23; 6:1–5, 11–13; 1Korinthus 10:13