A James Webb Űrtávcső cáfolta-e az ősrobbanás-elméletet?

Miért van valami, ahelyett, hogy semmi ne lenne? Ez talán a legfontosabb kérdés, amit feltehetünk. Azt tudjuk, hogy az univerzum létezik, és hogy mi benne vagyunk – de ahhoz, hogy megértsük életünk valódi értelmét, elengedhetetlen tudnunk, hogyan kerültünk ide.

Az emberi történelem nagy részében sokan azt hitték, hogy az univerzum mindig is létezett. Ez csupán a természet „nyers ténye” volt – egészen körülbelül 100 évvel ezelőttig.

A táguló univerzum

Ez volt a tudomány legjobb formája. Különböző fizikusok és csillagászok, akik többnyire egymástól függetlenül dolgoztak, különböző szögekből és módszerekkel vizsgálták az univerzumot, mind ugyanazt kezdték látni.

Albert Einstein, Alexander Friedman, George Lemaitre, Henrietta Leavitt és Edwin Hubble munkáinak összevetésével a tudósok a 20. század elejére egy megdöbbentő felismerésre jutottak – amire senki sem számított, kivéve azokat, akik hittek a Bibliában –, hogy az univerzumnak volt kezdete. Vagyis egyszer nem létezett, aztán létezett.

Einstein általános relativitáselmélete, a gravitációról szóló elmélet, azt sugallta, hogy az univerzum tágul, egy ötlet, amelyet ő valójában gyűlölt annak következményei miatt. Az 1920-as években a híres amerikai csillagász, Hubble, a 100 hüvelykes Hooker-teleszkópot használva olyan bizonyítékot talált, amely arra utalt, hogy az univerzum valóban tágul, pontosan ahogyan Einstein elmélete megjósolta.

Az egyik történet szerint, amikor Hubble és felesége megmutatták Einsteinnek és feleségének azt a távcsövet, amelyet Hubble használt az univerzum tágulásának bizonyítására, Einstein felesége így jegyezte meg: „A férjem ezt egy boríték hátulján számolta ki.”

Az ősrobbanás

A táguló univerzumot gyakran egy kelesztőben lévő mazsolás kenyérrel szemléltetik, amelynek kelesztése miatt a mazsolák – amelyek a galaxisokat szimbolizálják – egyre távolabb kerülnek egymástól. Ha azonban a folyamatot megfordítjuk, a mazsolák természetesen közelebb kerülnek egymáshoz. Mi történik, ha az a kenyér egyre kisebb lesz?

Hasonlóképpen, az idő előrehaladtával, ha az univerzum tágul, akkor minél messzebb megyünk vissza az időben, annál kisebbnek kellett lennie az univerzumnak – egészen addig, amíg el nem jutunk a kezdetekig. Az elmélet szerint ez a kiindulási pont egy végtelenül forró, végtelenül sűrű valami volt, amit szingularitásnak neveznek, és ami körülbelül 13,8 milliárd évvel ezelőtt „felrobbant”. Ebben a robbanásban jött létre a tér-idő és az anyag; megkezdődött az univerzum tágulása.

Legalábbis ezt állítja a Big Bang elmélet.

Visszafordulás?

Bármi is legyen a személyes meggyőződésed, a 10 milliárd dolláros James Webb Űrtávcső által készített új fotók az univerzumról lenyűgözőek, gyönyörűek és lélegzetelállítóak. Ez arra készteti a legtöbb embert, hogy áhítattal újra feltegye azt az ősi kérdést: „Hogyan jött létre mindez?”

Az interneten azonban az utóbbi időben felbolydultak azok a feltételezések, hogy ezek a fotók valójában azt bizonyítják, hogy „a Nagy Bumm nem történt meg”. Természetesen mások szerint ezek a következtetések „téves információkon” és „félreértelmezéseken” alapulnak.

Valószínűleg még túl korai lenne határozott kijelentéseket tenni arról, hogy mit bizonyít vagy nem bizonyít a James Webb Űrtávcső. De mindenképpen jó, hogy újra felkeltette a tudományos érdeklődést, és arra ösztönözte az embereket, hogy mélyebben vizsgálják meg életük valódi értelmét. Hálát adhatunk Istennek, hogy keresztényekként biztosan támaszkodhatunk a Biblia világegyetemről szóló magyarázatára. Végül is a Szentírás oly sokszor igazolta a próféciáit, hogy a történelem tekintetében is bízhatunk benne.

Ennek ellenére továbbra is kérdések merülnek fel a Big Bang elmélet kapcsán. A kritikusok azzal érvelnek, hogy az ellentmond a termodinamika első törvényének, amely kimondja, hogy az anyag nem teremthető meg és nem semmisíthető meg. Azt is mondják, hogy ellentmond az entrópia második törvényének. Mások pedig azt a teljes elképzelést vitatják, hogy az univerzum egyáltalán tágul; ha ez a vitatott állítás bebizonyosodik, az egész elmélet összeomlik.

De vannak még mélyebb kérdések is, amelyekre a James Webb-űrtávcső nem adott, és talán nem is tud választ adni. Először is: honnan jött az a végtelenül forró és sűrű szingularitás? Egyesek azt állítják, hogy a semmiből jött. A néhai kozmológus, Stephen Hawking így írt: „Mivel létezik olyan törvény, mint a gravitáció, az univerzum képes arra, és meg is fogja teremteni önmagát a semmiből.”

Mások már rámutattak az e kijelentéssel kapcsolatos számos logikai és tudományos problémára, amely úgy tűnik, hogy abból a kísérletből született, hogy megszabaduljanak a Teremtő Isten szükségességétől, ami sokak számára magában a Big Bang-elméletben is benne rejlik. Amikor azonban az elméletet először javasolták, a Szovjetunió kommunista rezsimje elutasította, mert ha az univerzumnak volt kezdete, akkor valaminek el kellett indítania azt – és mi lenne ésszerűbb magyarázat, mint egy olyan Teremtő Isten, amilyenről a Biblia beszél? „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami lett” (János 1:3).

Az a tény, hogy az univerzum egykor nem létezett, majd hatalmas erővel jött létre, egyértelműen egy Teremtő Istenre utal, arra, aki létrehozta. Ha többet szeretnél megtudni erről az Istenről, arról, hogyan teremtett minket, és miért, nézd meg a„Teremtés: a Genesis mint alap”című videónkat.

\n