A pápa bírálja a magántulajdont

Pápaságának hetedik évében Ferenc pápa továbbra is felkavarja a közvéleményt – ezúttal egy 43 000 szavas tanítólevéllel, az úgynevezett enciklikával. A „Fratelli Tutti” („Mindenki testvér”) című írásban a világ 1,2 milliárd katolikusának vezetője – ismét – a kapitalizmust veszi célba.

Évszázadok óta a katolikus egyház megengedi – sőt, ösztönzi – tagjainak, hogy kereskedelemmel, üzleti tevékenységekkel és iparral foglalkozzanak a személyes és társadalmi fejlődés érdekében. Most azonban Ferenc kijelenti, hogy ennek a gyakorlatnak vannak határai. A Wall Street Journal egyik vezércikke szerint elítélő szavakat intéz azokhoz, „akik el akarták hitetni velünk, hogy a piac szabadsága elegendő ahhoz, hogy mindent biztonságban tartson”, utalva a COVID-19 után most romokban heverő világgazdaságokra.

A Journal egy másik hírcikkében további részletek derülnek ki Ferenc véleményéről: „A pápa hangsúlyozza, hogy a katolikus egyház hagyományos társadalmi tanítása szerint a magántulajdonhoz való jog alárendelt a »teremtett javak egyetemes rendeltetésének«, egy elvnek, amely szerinte túlmutat a nemzeti határokon. »Minden ország a külföldieké is, amennyiben egy terület javait nem lehet megtagadni egy máshonnan érkező rászorulótól« – írja.”

Ez az elv a saját tulajdonunkra is vonatkozik?

A pápa szerint igen: „A magántulajdonhoz való jog csak másodlagos természeti jognak tekinthető, amely a teremtett javak egyetemes rendeltetésének elvéből származik. Ennek konkrét következményei vannak, amelyeknek tükröződniük kell a társadalom működésében. Gyakran előfordul azonban, hogy a másodlagos jogok kiszorítják az elsődleges és elsőbbségi jogokat, gyakorlatilag jelentéktelenné téve azokat.”

Ferenc számára ez a „teremtett javak közös használatának elve” minden más elvet felülmúl. Ez azt jelenti, hogy amit birtokolsz, azt a közönség ténylegesen használhatja és használnia is kell. Valójában a pápa korábbi enciklikájára, a „Laudato Si’”-re hivatkozik, amikor ezt a legfontosabb elvet meggyökeresedett „keresztény hagyománynak” nyilvánítja.

Hivatkozik az evangéliumi történetre a jó szamaritánusról (Lukács 10:30–37) és annak ábrázolására, amelyben egy személy segített egy idegennek, aki nem ugyanabból a közösségből származott. A The Dialogban írt cikkében David Gibson katolikus újságíró megjegyzi: „Ferenc pápa arra figyelmeztet , hogy a mai társadalom nem fordíthat hátat a szenvedésnek. … Írja: »Ne süllyedjünk ilyen mélyre!« A példabeszéd arra hív minket, hogy fedezzük fel újra hivatásunkat mint saját nemzetünk és az egész világ polgárai, egy új társadalmi kötelék építői.”

A tulajdonjog emberi jog?

Steven Greenhut azonban a Reason.com-on írt cikkében vitatja a pápa tézisét: „A pápa a Vatikán fényűző környezetéből kiindulva a tulajdonjogot másodlagosnak, sőt ízléstelennek írja le, mégis ezzel is megerősíti a tulajdon elsődlegességét. »Gondoskodni a világról, amelyben élünk, azt jelenti, hogy gondoskodunk magunkról« – írta Ferenc. „Mégis egyre inkább úgy kell gondolnunk magunkra, mint egy közös otthonban élő egyetlen családra.” Figyeljük meg az utalást az ember otthonára. Nem kell házat birtokolni ahhoz, hogy otthonunk legyen, de a tulajdonjog a többi szabadságunk alapja – és a legjobb garancia arra, hogy gondoskodhassunk családjainkról és segíthessünk másokon.”

Greenhut hozzáteszi: „Ahogy Ferenc pápa helyesen megjegyezte, egyesek az erőforrásaikat mások kizsákmányolására fogják használni. De kényelmesen elfelejti, hogy az igazságtalanságok a történelem során mindig is léteztek. Ahogy a tulajdonjogokon alapuló piacgazdaság terjeszkedett, a nyomorúságos szegénység világszerte visszaszorult. A szélsőséges szegénységben élő népesség száma meredeken visszaesett, párhuzamosan a pápa által elítélt gazdasági „dogmák” terjedésével. Talán van itt összefüggés.”

A gazdagság szabályai

Természetesen sokan még mindig rendkívüli nehézségekkel küzdenek, és a világjárvány nem tette jobbá az életüket. De vajon a személyes vagyon elkobzása vagy újraelosztása a megoldás?

Példaként: ha a szövetségi kormány valamilyen módon megszerezné az Egyesült Államok 15 leggazdagabb milliárdosának összes vagyonát, amely összesen 921,9 milliárd dollárt tesz ki, majd csekket állítana ki az ország 328,2 millió lakosának mindegyikének, egy személyre jutó részesedése 2808,96 dollár lenne – és ez egyszeri kifizetés lenne.

A Biblia sokat mond a vagyonról, és arról, hogy attól függően, hogyan szerzik meg és használják fel, jó-e vagy rossz. „A tisztességtelenül szerzett vagyon el fog fogyni, de aki munkával gyűjti, annak gyarapodni fog” – olvashatjuk a Példabeszédek 13:11-ben. Más szavakkal: az a személy, akinek kemény munkája, találékonysága és leleményessége hoz gazdagságot, számíthat arra, hogy még több gazdagság vár rá; az a személy pedig, aki csalással jut gazdagsághoz, elveszíti azt, amit szerzett. Hasonlóképpen: „Aki lustán dolgozik, szegény lesz, de a szorgalmas keze gazdaggá tesz” (10:4).

És itt van ez az utasítás Isten Igéjéből: „Mindenki adjon úgy, ahogyan a szívében elhatározta, nem kényszerből vagy szükségből [kényszerből]; mert Isten szereti az örömmel adakozót” (2 Korinthus 9:7). Hogy mit ad az ember, az az ő egyéni döntése marad. Isten számára az ember motivációja, „szívének” állapota a fontos.

Doug Batchelor lelkész a gazdagság témáját úgy tárgyalta, hogy a valaha élt leggazdagabb ember, Salamon király bibliai tanácsát vette alapul.„Gazdag ember, szegény ember” című bibliai tanulmánya bemutatja, hogy az emberi vágyak, bármilyenek is legyenek, soha nem lehetnek kielégítve, hacsak nem adjuk át őket az Úrnak.

Ha egy napon megfosztanak a tulajdonjogaitól – vagy annál is többtől –, biztos lehet abban, hogy van valami, amit nem vehetnek el tőled: a döntésed, hogy követed az Urat.

\n