A pápa szerint a Föld haragszik

Ferenc pápa, a mai világ egyik legbefolyásosabb vallási személyisége, április 8-án kijelentette, hogy a koronavírus-járvány annak a következménye, hogy a világ elhanyagolta a környezetvédelmi kérdéseket.

„Van egy spanyol mondás: »Isten mindig megbocsát, mi néha megbocsátunk, de a természet soha nem bocsát meg«” – mondta a pápa Austen Ivereigh újságírónak, aki a londoni székhelyű katolikus magazin, a The Tablet hasábjain tette közzé a nyilatkozatot. „Nem reagáltunk a részleges katasztrófákra. Ki beszél ma az ausztráliai tüzekről, vagy emlékszik arra, hogy 18 hónappal ezelőtt egy hajó átkelhetett az Északi-sarkon, mert a gleccserek mind elolvadtak? Ki beszél ma az árvizekről? Nem tudom, hogy ezek a természet bosszúja-e, de minden bizonnyal a természet válasza.”

Ez a természetre való összpontosítás minden bizonnyal érdekes volt a világ legnagyobb keresztény egyházának vezetőjétől. (Jelenleg 1,2 milliárd római katolikus él világszerte.) Egy olyan időszakban, amikor sokan, keresztények és nem keresztények egyaránt, Istent keresik, a pápa úgy tűnt, hogy a társadalom környezetben betöltött szerepére irányítja a figyelmét. Megjegyzései pedig széles körű nyilvános figyelmet kaptak – amint az a New York-i Daily News újság egy nemrég megjelent cikkében is látható.

„Minden válságban rejlik veszély és lehetőség egyaránt: a lehetőség, hogy kilépjünk a veszélyből” – mondta Ferenc pápa. „Ma úgy vélem, hogy lassítanunk kell a termelés és a fogyasztás ütemét, és meg kell tanulnunk megérteni és szemlélni a természeti világot. Újra kapcsolatba kell lépnünk valódi környezetünkkel. Ez a megtérés lehetősége.”

Hozzátette: „Itt az ideje, hogy megtegyük a döntő lépést, és a természet kihasználásától és visszaélésszerű használatától eljussunk a természet szemléléséhez. Elvesztettük a szemlélődő dimenziót; most vissza kell szereznünk.”

Tehát a pápa szerint jelenleg döntő fontosságú, hogy ne Istenről, hanem a természetről meditáljunk. Korábbi megjegyzéséből láthatjuk, hogy ő Istent és a természetet nemcsak különálló, hanem egymással szembeállított fogalmaknak tekinti: az egyik megbocsátó, a másik nem. Hogyan látja még Ferenc a természetet?

Egy pogány pápa?

Melanie Phillips, a londoni The Times újságnak rovatot íróneves brit újságíró, „Is the Pope a Pagan?” (Pogány a pápa?) című blogjában vitatta annak valószínűségét, hogy a pápa pogány ideológiát követ – nevezetesen azt, hogy a természetet antropomorfizált Anyatermészetként hirdeti.

„A Bibliában a végső erkölcsi tekintély Isten, aki igazságot oszt, mind a megbocsátást, mind a büntetést” – írta. „A pápa mentesíti [Istent] a büntetés elemétől, amelyet ehelyett a földnek tulajdonít, amelyet egy női áldozatként ábrázol, aki bosszút áll az emberiségen azért a kárért, amelyet az okozott neki. Így a pápa szelektíven szerkeszti a Biblia erkölcsi tanításait, megfosztja az igazságosságot magától a jelentésétől, és a földet mind emberi, mind isteni tulajdonságokkal ruházza fel.”

Ez erős vád a pápa ellen, de a Biblia alátámasztja. A Teremtés könyve 1:1-ben így áll: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.” A 95. zsoltár 5. versében a bolygó nem önállóan cselekszik; inkább Isten irányít: „Övé a tenger, mert ő alkotta; és kezei formálták a szárazföldet.”

A Zsoltárok korábbi részében egy másik egyértelmű kijelentést találunk: „Az Úré a föld és mindaz, ami rajta van, a világ és azok, akik benne laknak” (Zsoltárok 24:1).

Az Újszövetség így folytatja: „Méltó vagy, Uram, hogy dicsőséget, tiszteletet és hatalmat kapj, mert te teremtettél mindent, és a te akaratodból léteznek és lettek teremtve” (Jelenések 4:11).

A Szentírás azt mondja nekünk, hogy Isten akaratából „minden dolog” képes „létezni”. „Egy Isten van, az Atya, akitől minden származik, és mi Őérte vagyunk; és egy Úr, Jézus Krisztus, akiken keresztül minden létezik, és akiken keresztül élünk” (1 Korinthus 8:6). A természet nem istennő, hanem egyszerűen Isten teremtése.

Jó sáfárok, igen, de nem rabszolgák

Nem tagadható, hogy gondoskodnunk kell a bolygóról, hogy a teremtés jó gondnokai legyünk. A Biblia így folytatja: „Az Úr Isten elvette az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy gondozza és őrizze azt” (1Mózes 2:15). Gondoznunk és őriznünk kell a bolygót; ez egyértelmű. Tehát jó gondnokok vagyunk-e, amikor a Földet szemétdombként kezeljük, vagy amikor folyamatosan kifosztjuk erőforrásait?

Nem, de nagy különbség van a mai új istennő, a környezetvédelem rabszolgasága és a bolygó megfelelő gondozása között. Gondoljuk át Doug Batchelor lelkész gondolatait, amelyeket néhány évvel ezelőtt egy nyílt bibliai tanulmányi órán fogalmazott meg: „Egy napon Isten új eget és új földet fog teremteni, és én abban az új égben és abban az új földön akarok élni; ti nem? Akkor én is új testet akarok; ti nem? Akkor vigyázzunk arra, amit Ő most adott nekünk. Vigyázzunk a földre, amit Ő most adott nekünk, vigyázzunk a testekre, amiket Ő most adott nekünk; és legyünk jó keresztények, és képviseljük Jézust – ne feledjétek, ez az Övé.”

Érdemes lehet, ha ezen a héten szánsz egy kis időt arra, hogy megnézd azt a bibliai tanulmányt, amelynek címe:„A sáfárság és a környezet”. Gyakorlati, bibliai tanácsokat tartalmaz a környezetről és arról, mit kell tennünk azon a földön, amelyet Isten adott nekünk.

\n