Nagy Bumm vagy nagy bukta?

Bár a 21. században élő többségünk számára magától értetődő, hogy az univerzumnak volt kezdete, amikor ez az elképzelés a 20. század elején először tudományos alátámasztást nyert, nagy felfordulást okozott, különösen azok körében, akik nem hittek Istenben. Addig a tudományos közösség többsége úgy vélte, hogy az univerzum mindig is létezett – és ezért nem volt szükség egy isteni lényre a teremtéséhez.

A kommunista Szovjetunió ateista rezsimje például kezdetben elutasította ezt az elképzelést, mert ha az univerzumnak volt kezdete, az azt jelentette, hogy az univerzumnak volt oka. És ez az ok logikusan egy intelligens Teremtőre utalhatott.

Természetesen azok számára, akik akkoriban hittek a Bibliában, az új elmélet – amelyet „Big Bang”-nek neveztek, egy gúnyos szó, amely mégis elterjedt – örömmel fogadott volt. Végül is a Biblia első könyve, a Teremtés könyve, hangsúlyosan így kezdődik: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” (1:1). A Jelenések könyve, a Biblia utolsó könyve is ezt tanítja: „Méltó vagy, Uram, hogy dicsőséget, tiszteletet és hatalmat kapj, mert te teremtettél mindent” (4:11).

Isten, mint Teremtő – és ezért az emberiség imádatára méltó – a Szentírás és a keresztény hit központi és állandó témája. Ezzel az új elméletével úgy tűnt, hogy a tudomány végre utolérte Isten Igéjét.

Egy univerzum a semmiből?

A Nagy Bumm következményeinek felismerése után sokan azonnal megpróbálták megtisztítani az új elméletet minden isteni fogalomtól. Az ateista tudósok és még a matematikusok is azzal érveltek, hogy a Nagy Bumm a semmiből jöhetett létre. Őszintén szólva, ez minden logikát megcáfolni látszik, mivel az ismert világegyetem átmérője 93 milliárd fényév, és elegendő anyagot tartalmaz ahhoz, hogy két billió galaxist hozzon létre, amelyek mindegyike átlagosan százmilliárd csillagot tartalmaz (nem is beszélve az összes bolygóról).

Valahogyan ez a rend és szépség csak úgy a semmiből jött létre. Nem hiszi, hogy bárki is elhihetne ilyesmit? A népszerű A Universe from Nothing (Egy univerzum a semmiből) című könyv, melyet a jól ismert fizikus, Lawrence Krause írt, annyira elszántan igyekszik elvetni az Isten mint Teremtő gondolatát, hogy valóban a semmit állítja a teremtőnek egy intelligens tervező helyett.

Rád bízzuk, hogy eldöntsd, mi a logikusabb: hogy a semmi teremtette az univerzumot a Nagy Bumm során, vagy egy örökké létező, végtelen Isten teremtette.

Időgép

Bár a Nagy Bumm elmélet már egy ideje létezik, és a tudományos közösségben többnyire vitathatatlan, az új felfedezések jelentős zavart okoznak.

Néhány cím a múlt héten:

• „A James Webb űrtávcső olyan hatalmas, távoli galaxisokat fedezett fel, amelyeknek nem szabadna létezniük.”

• „A Webb-űrtávcső által észlelt galaxisok újragondolják a korai univerzumról alkotott ismereteinket.”

• „A Webb-teleszkóp meglepő galaktikus felfedezést tett a távoli univerzumban.”

A James Webb Űrtávcső, amely messze a legerősebb eddigi orbitális távcső, olyan távoli objektumokat talált, amelyek – a korai univerzumról szóló jelenlegi ismereteink szerint – nem is létezhetnének.

Az, hogy ez az új felfedezés komolyan megkérdőjelezi a világegyetem kialakulásáról szóló legújabb és úgynevezett legjobb kozmológiát, nem csupán valami kreacionista összeesküvés. A tudományos közösség nyíltan megerősíti a problémát. A Reuters hírügynökség így fogalmazott: „A NASA James Webb Űrtávcsőjének megfigyelései felforgatják a korai világegyetemről alkotott ismereteinket, jelezve olyan nagy, érett, de rendkívül kompakt galaxisok jelenlétét, amelyek csillagokkal nyüzsögnek, jóval korábban, mint amit a tudósok lehetségesnek tartottak.”

Amikor a csillagászok a kozmoszba pillantanak, bizonyos értelemben visszatekintnek az időben. Például a Nap fényének, amely másodpercenként 186 000 mérföldes sebességgel halad, körülbelül nyolc percbe telik, mire ideér. Tehát amikor a Napra pillantunk az égen, valójában azt látjuk, ahol nyolc perccel ezelőtt volt.

Ugyanez a megértés vonatkozik az éjszakai égbolton látható távoli galaxisokra is. Amikor a csillagászok olyan nagy teljesítményű eszközöket használnak, mint a James Webb, hogy milliárd fényévnyire lévő objektumokat vizsgáljanak, úgy vélik, hogy az univerzum korai szakaszát látják. És amit találnak – teljesen kialakult, érett és hatalmas galaxisokat, mint a miénk – ellentmond annak, amit szerintük látniuk kellene. Vagyis a tények felforgatják a feltételezéseiket.

Valójában az új bizonyítékok állítólag a Big Bang magyarázatára használt jelenlegi modellek mintegy 99 százalékát felforgatják. Egy tudós így magyarázza: „Ha a Tejút egy átlagos méretű felnőtt lenne, mondjuk 1,75 méter magas és 70 kg súlyú, akkor ezek [az új galaxisok] olyanok lennének, mint egyéves csecsemők, akik körülbelül ugyanannyit nyomnak, de alig 7 cm magasak.”

Alapvetően ez olyan, mintha egy nő szülne, és egy éven belül a gyermeke annyit nyomna, mint ő maga. Nyilvánvaló, hogy valami nem stimmel!

Tanulság

Bár mindannyian lenyűgözve nézzük a tudomány által létrehozott hihetetlen technológiát, nem szabad elfelejtenünk, hogy a tudomány egy ember alkotta folyamat, és ezért hibázhat, függő és néha téves. Azt mondják nekünk, hogy például az evolúció elmélet is egy megdönthetetlen tény – ahogyan a Big Bang is az volt évtizedeken át –, pedig a tudomány valójában nem így működik, függetlenül attól, hogy hányan hiszik, hogy ezek az elméletek igazak.

Ezért buzdít minket a Biblia arra, hogy végső reményünket és bizalmunkat Istenbe és az Ő Igéjébe helyezzük: „A fű elszárad, a virág elhervad, de a mi Istenünk szava örökké áll” (Ézsaiás 40:8). Talán ennek a versnek egy modern értelmezése így hangzana: „Az elméletek elhalványulnak, a tudomány változik, de Isten Igéje örökké áll.”

Szeretne többet megtudni a tudomány másik „problémás területéről”? Nézze meg Doug lelkész „Evolúció, teremtés és logika” címűelőadását ,amely szemet nyitó módon bemutatja a geológia, a biológia, a régészet és a paleontológia területén fellelhető, a bibliai teremtéselméletet alátámasztó jó érveket. Honnan jöttünk? Mit keresünk itt? Hová tartunk? Tudja meg most!

\n