Világméretű katasztrófák és az evangélium ígéretei

Egy 7,1-es erősségű földrengés rázta meg július 28-án Japán déli részén fekvő Kumamoto prefektúrát, amelynek következtében legalább 35 ember életét vesztette, és több tucatnyian megsérültek. A földrengés gázrobbanást váltott ki, amelynek következtében egy bevásárlóközpont egy része összeomlott, és a régióban mintegy 300 000 lakost kényszerített evakuálásra a régióban.

Dél-Európa eközben a történelem minden idők legsúlyosabb tűzvész-szezonját. Franciaországban a nemzeti történelem legnagyobb tűzvészeit regisztrálták, ami a második világháború óta az ország legnagyobb polgári evakuálását eredményezte. Spanyolországban több mint 450 négyzetmérföld területet veszített el két hét alatt, és a két ország együttesen kénytelen volt több mint 325 000 embert evakuálni.

Eközben Ázsia-szerte a szélsőséges monszunesők szintén széles körű áradásokat és földcsuszamlásokat váltottak ki Kínától Bangladesig, Indiáig, Pakisztánig és azon túl, több ezer embert kényszerítve menekülésre, és otthonokat, valamint infrastruktúrát pusztítva el. Máshol a háborúk tovább fokozódnak, és polgári zavargások uralkodnak.

Jézus már régen megjósolta az események ezen menetét: „Mert nemzet nemzet ellen, és királyság királyság ellen támad. És lesznek éhínségek, pestisek és földrengések” (Máté 24:7). És arra buzdított minket, hogy inkább tartsunk ki, mintsem aggódjunk (6., 13. vers).

De ahányszor újabb címlapon olvasunk egy újabb csapásról, könnyen elhatalmasodhat rajtunk a szorongás és a kétségbeesés. Hogyan találhatunk tehát békét és célt mindezen zűrzavar közepette, és mit mond erről a Szentírás?

Vessünk rá egy pillantást!

A kor jelei

Ahhoz, hogy az Úr ígéreteire támaszkodhassunk, először is meg kell értenünk, hogy ez a fokozódó globális instabilitás hogyan illeszkedik be Isten időrendjébe. A baj nem a kumamotoi földrengéssel vagy a Franciaországot és Spanyolországot sújtó tűzvészekkel kezdődött. Az Édenben kezdődött, amikor a bűn belépett a világba, és az egész teremtést a romlás felé vezető pályára állította.

És bár a tragédiák már régóta az élet részét képezik, Jézus egyértelműen beszélt egy olyan időről, amikor több válság is egyszerre fog összefutni: nemzetek közötti konfliktusok, természeti katasztrófák, erkölcsi hanyatlás és széles körű félelem. Ezeket az eseményeket az Ő visszatérését megelőző időszak jeleiként jövendölték meg, olyan eseményekként, amelyek egyre gyakrabban és egyre súlyosabban fognak bekövetkezni, minél közelebb kerül az a nap. Pál apostol úgy írta le ezt, hogy az egész teremtés sóhajt és vajúdik, mintha szülési fájdalmak gyötörnék (Róma 8:22).

Ezek a jelek nem arra szolgálnak, hogy a hívőket félelemmel bénítsák meg. Éppen ellenkezőleg: amikor a katasztrófák úgy halmozódnak fel, ahogyan ebben a hónapban, keresztényekként felismerhetjük, hogy a történelem pontosan abba az irányba halad, ahogyan azt a prófécia megígérte.

Így tekintve a nyugtalanító hírek áradata a bizalom és a remény okává válik. „Isten a mi menedékünk és erőnk, segítségünk a bajban. Ezért nem félünk, még ha a föld is elmozdulna, és a hegyek a tenger közepébe sodródnának” (Zsoltárok 46:1, 2).

Ez felveti a kérdést: Ha ezek a Föld történelmének utolsó napjai, mit is kér valójában Isten a népétől addig?

Az evangéliumi küldetés

A kérdés megválaszolásához el kell mélyülnünk abban, amit Jézus tanácsol, miután a Máté 24-ben leírta a második eljövetelt megelőző eseményeket. Arra buzdít minket, hogy legyünk éber és hűséges szolgák – ne csupán passzív megfigyelők –, és arra utasít minket, hogy:

1. Rendezzük el a saját dolgunkat. Krisztus arra buzdított minket, hogy „készüljetek, mert az Ember Fia olyan órában jön, amikor nem számítotok rá” (Máté 24:44). Ez azt jelenti, hogy alaposan vizsgáljuk meg Istenhez fűződő életünket, naponta foglalkozzunk a Szentírással, és legyünk hajlandók feladni azokat a szokásokat, amelyek elhomályosítják lelki készenlétünket. Pál arra buzdította a hívőket, hogy „vetessék le a sötétség cselekedeteit”, kifejezetten azért, mert „közel van a nap” (Róma 13:12).
2. Tekintsük a katasztrófa-segélyezést evangéliumi munkának. Krisztus azt mondta, hogy amit „ezen legkisebb testvéreim közül egynek” teszünk, azt neki tesszük (Máté 25:40). Ha ereinkből telik, nyújtsunk kézzelfogható segítséget önkénteskedéssel, menedék és ellátmány biztosításával. Ahogy Jézus számtalan alkalommal tanította, először a katasztrófa sújtotta emberek sürgős anyagi szükségleteiről kell gondoskodnunk, mielőtt a lelki kérdésekkel foglalkoznánk.
3. Keressünk lehetőségeket az evangélium hirdetésére. Ha tudunk olyanokról, akik távolról figyelik a kibontakozó katasztrófákat, és egyre nagyobb szorongásba kerülnek, arra vagyunk hívva, hogy „mondjátok el nekik, milyen nagy dolgokat tett veletek az Úr, és hogyan könyörült rajtatok” (Márk 5:19). Telefonon, személyes találkozón vagy akár SMS-ben is felvehetjük a kapcsolatot, hogy megosszuk azt az igazságot és vigaszt, amelyet csak Jézusban találhatunk.
4. Ha megkérdeznek, nyíltan osszuk meg az igét. Péter arra buzdít, hogy „legyünk készek védekezni” (1 Péter 3:15), ezzel minden keresztényt arra ösztönözve, hogy ossza meg az evangélium áldásait. A bizonytalanság általában enyhíti az emberek ellenállását a lelki beszélgetésekkel szemben.
5. Tartsd szem előtt a valódi célvonalat. Krisztus egyértelműen megfogalmazta, mi zárja le a történelem ezen fejezetét: „Ezt az Isten országáról szóló evangéliumot hirdetni fogják az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor eljön a vég” (Máté 24:14). Minden, ebben a hónapban bejelentett katasztrófa arra emlékeztet, hogy gyorsan közeledik az az idő, amikor ez a munka befejeződik, és hogy minden hívőnek megvan az a kiváltsága, hogy Jézussal együttműködve terjessze az igazságot.

Fordítsd tekintetedet Jézusra

Európa és Ázsia valószínűleg hónapokig fogja feldolgozni a természeti katasztrófák következményeit. És jóval azelőtt, hogy a helyreállítási munkálatok befejeződnének, újabb csapások lépnek majd a helyükbe. Jézus azt mondta nekünk, hogy ezekben az utolsó napokban nem számíthatunk békére, de valami jobbat ígért nekünk. „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradoztok és terheket hordoztok, és én megnyugvást adok nektek” (Máté 11:28).

Ez a megnyugvás ma minden hívő számára elérhető, és másokra is kiterjeszthetjük. Sokan figyelik, ahogy a hírek napról napra komorabbá válnak, és kétségbeesetten szükségük van a Szentírás biztosítékaira. Kinek szóljon Isten nevedben ezen a héten?

Tudj meg többet a Ige iránti bizalomról.