A szentségre hívva

Büszke lennél arra, ha vadkannek neveznének? Pontosan ez történt 1909-ben, miután az Arkansas Egyetem amerikai futballcsapata – amelyet akkor még Cardinals néven emlegettek – legyőzte a Louisiana State Egyetemet (LSU). Hugo Bezdek edző „vad Razorback-kanok bandájának” nevezte játékosait. Egy éven belül a hallgatói testület szavazással úgy döntött, hogy a hivatalos kabalát Razorbackre változtatják.

A Razorbackek nem szelíd házi sertések. Ismert, hogy kemények és néha rosszkedvűek. De félelemmentességük és kitartásuk ihletet adott a futballcsapat becenevéhez. Az 1960-as évek óta egy élő Razorback (ma már egy orosz vaddisznó) debütál az egyetemi mérkőzéseken.

A keresztényeket a félelemmentesség és a kitartás életére hívják el, nem a vaddisznó módjára, hanem Krisztus jellemére. „Isten nem a tisztátalanságra hívott minket, hanem a szentségre” (1 Thesszaloniki 4:7). Hogy ezt a megszentelt életet élhessük, Isten minden hívőnek „erőt adott a szentség Lelke szerint” (Róma 1:4).

Egy ilyen megváltozott élet nem külső teljesítménnyel kezdődik, hanem belső változással. Pál apostol imádkozott, hogy Isten „adjon nektek az Ő dicsőségének gazdagsága szerint erőt a Szentlélek által a belső emberben, hogy Krisztus a hit által lakozzon a szívetekben; hogy ti, a szeretetben gyökerezve és megalapozva” (Efézus 3:16, 17).

Amikor átadod az életedet Jézusnak, Ő munkálkodik az életedben, és új teremtménnyé alakít át. „Ahogyan a tagjaitokat a tisztátalanság és a törvénytelenség szolgáivá tettétek, ami még nagyobb törvénytelenséghez vezetett, úgy most is tegyétek a tagjaitokat az igazságosság szolgáivá a szentségre” (Róma 6:19). Akkor büszkén hívhatjuk magunkat „Isten gyermekeinek” (1 János 3:2).

Alkalmazd:

Próbálj meg gondolni azokra a különböző kifejezésekre, amelyeket Isten használ az Ő népének leírására (egyház, szeretett, menyasszony, fiú/lány stb.).

Mélyülj el a témában:

Róma 8:12–17; Galata 2:20; 2 Korinthus 5:17