Azazel

A mai világban – különösen figyelembe véve a filmek és a televízió drámai hatását – könnyű úgy elképzelni a „bűnbakot”, mint egy egyszerű embert. Vagy valaki, aki valóban bűnös, vagy – ami valószínűbb – egy ártatlan személy, akit egy sor helytelen cselekedet vagy körülmény miatt hamisan vádolnak meg, de a történet későbbi részében igazságot szolgáltatnak neki.

Ezzel szemben a Bibliában szereplő bűnbakot, akit Azazel néven ismerünk, nem tévedésből választották ki. Ő Sátánt képviseli, akiről Jézus így szólt: „Láttam a Sátánt, amint villámként zuhant le a mennyből” (Lukács 10:18). Ő lett Isten és minden hívő legfőbb ellensége. Az Azazel nevű kecskét a pusztába küldik, miután a nép bűneit szimbolikusan a fejére helyezték.

Ez semmiképpen sem utal arra, hogy az Azazel-kecske – vagy a Sátán, akit a második eljövetel és az ítélet után megkötöznek – engesztelést nyújtana mindenki bűneiért. Ez a feladat a szentélybeli alkalmazásban az Úr kecskéjének, valamint Jézusnak jutott földi élete és a kereszten való halála során. Jézus, és egyedül Ő fizette meg a teljes árat, és teljes engesztelést hozott bűneinkért, valamint mindazok bűneiért, akik valaha is éltek vagy valaha is élni fognak. Természetesen minden egyes emberen múlik, hogy elfogadja-e Krisztus áldozatát, hogy üdvözülhessen.

Az Azazel-kecske a Sátán szimbóluma, az ellenségé, akiről Péter így figyelmeztetett: „Legyetek józanok, vigyázzatok! Mert az ellenségetek, az ördög, ordító oroszlánként jár körül, keresve, kit emészthetne fel” (1 Péter 5:8). A Biblia azt mondja, hogy Isten népének ezen ellensége szomorú, örök véget fog érni, amikor „a tűz és kénkő tóba vetetik” (Jelenések 20:10).

Alkalmazzuk ezt:

Amikor arra gondolunk, hogy Isten az Azazel kecskét Sátán szimbólumaként használja, akinek végső pusztulása biztos, adjunk hálát Jézusért, aki megváltó áldozatot hozott értünk.

Mélyebbre ásva:

3Mózes 16:20; Zsidók 9:22; Jelenések 20:2, 3