Üres tartályok

1983. július 23-án az Air Canada 143-as járatának 41 000 láb magasságban elfogyott az üzemanyaga. Az új Boeing 767-es repülőgép még csak az út felénél járt a Montrealból Edmontonba tartó útján, amikor a pilótafülkében megszólalt a gép riasztórendszere, jelezve, hogy a bal oldalon üzemanyag-probléma lépett fel. A pilóták természetesen azt feltételezték, hogy egy üzemanyag-szivattyú meghibásodott, és kikapcsolták a riasztást. De néhány pillanattal később egy második üzemanyag-riasztás is megszólalt, amelyet egy hangos csengés követett, majd mindkét, üzemanyaghiányban szenvedő hajtómű elhallgatott.

Ez nyilvánvalóan megdöbbentette a pilótákat, és rettegésbe ejtette a 63 utast. A hajtóművek teljesítményének hiányában a pilótafülke műszereinek nagy része kialudt, csupán néhány akkumulátorral működtetett alapvető műszer maradt működőképes. Még mindig nem hittek abban, hogy a repülőgépnek kifogyhatott az üzemanyag, ezért a pilóták sietve megpróbálták újraindítani a hajtóműveket. Amikor látták, hogy ez hiábavaló, kétségbeesetten kezdtek térképeket böngészni, hogy találjanak-e olyan leszállópályát a siklórepülési távolságon belül, amely elég hosszú lenne a gyorsan süllyedő repülőgép befogadásához.

A legközelebbi leszállóhely felé vették az irányt, egy 20 mérföldre lévő, bezárt légibázis felé Gimli-ben, Manitobában. Amit a pilóták nem tudtak, az az volt, hogy a leszerelt kifutópályát aznap gyorsulási versenyre használták, és tele volt autókkal, lakókocsikkal… és emberekkel.

A motorok rendes teljesítménye nélkül a hidraulikus kormányzás nagyon nehezen működött. Bob Pearson kapitány egy bonyolult oldalcsúszásos manővert hajtott végre, hogy a csendesen süllyedő repülőgépet a kifutópályával egy vonalba állítsa. Amikor a 767-es főfutóműve a földre ért, a kapitány rálépett a fékekre. Ekkor az orrkerék összerogyott, és szikrák repültek 300 láb magasra a levegőbe, miközben a repülőgép végigszáguldott a kifutópályán.

A megdöbbent nézők, a versenyzők és a kerékpáros gyerekek szétszóródtak, kiürítve a kifutópályát. Csodával határos módon a személyzetnek sikerült biztonságosan leszállítania a jumbo jetet, és senki sem sérült meg. A későbbi vizsgálat kiderítette, hogy valaki rosszul számolta ki az üzemanyag-mennyiséget. A kanadai légitársaságok nemrégiben a metrikus rendszert vezették be az angolszász rendszer helyett.

Erőre van szükség ahhoz, hogy egy repülőgépet feljuttassunk a kék égbe. Erőre van szükség ahhoz is, hogy a keresztény „az Úrnak méltóan járjon”. Ha az üzemanyagtartály üres, és a motorok nem működnek, akkor lefelé fogsz siklani, mint a Gimli Glider. Szerencsére a 143-as járat pilótái biztonságosan landoltak. De hányan fognak lezuhanni és elégni, mert nincsenek megtöltve a Szentlélek erejével?