Amikor a fiatal felnőttek elhagyják az egyházat, az örökre szól?

Ez az a hír, ami egy anya szívét összetörheti, és egy apát sírásra késztethet: egy fiatal felnőtt fiú vagy lány úgy döntött, hogy felhagy a templomba járással.

A LifeWay Research által nemrég közzétett felmérés szerint a 18 és 22 év közötti fiatalok mintegy 66 százaléka állítja, hogy legalább egy éve nem jár templomba.

Bár ez nem túl biztató hír, a tendencia enyhén csökkenő tendenciát mutat a LifeWay által tíz évvel korábban végzett hasonló felméréshez képest. 2007-ben a szervezet arról számolt be, hogy a gyülekezetből kilépő fiatal felnőttek aránya 70 százalék volt.

„A jó hír a keresztény vezetők számára, hogy úgy tűnik, a gyülekezetek nem veszítenek több fiatal tagot, mint tíz évvel ezelőtt. Ugyanakkor a kilépési arányban mutatkozó különbség statisztikailag nem elég jelentős ahhoz, hogy azt mondhassuk, valóban javult a helyzet” – nyilatkozta Scott McConnell, a LifeWay Research ügyvezető igazgatója.

„A valóság az, hogy a protestáns egyházak továbbra is azt tapasztalják, hogy az új generáció fiatal felnőttként elfordul tőlük. Bármilyen külső tényezőtől függetlenül a protestáns egyház lassan belülről zsugorodik” – tette hozzá McConnell.

A felmérés szerint „az elhagyás öt leggyakrabban megjelölt konkrét oka a következő volt: egyetemre költözés és a gyülekezetbe járás abbahagyása (34 százalék); a gyülekezet tagjainak ítélkező vagy képmutató viselkedése (32 százalék); a gyülekezet tagjaihoz fűződő kötődés megszűnése (29 százalék); a gyülekezet politikai vagy társadalmi kérdésekben képviselt álláspontjával való egyet nem értés (25 százalék); valamint a munkával kapcsolatos kötelezettségek (24 százalék).”

Nem mindig a politika

Az egyetem és a gyülekezetbe járás kérdése régóta foglalkoztatja a szülőket és a gyülekezeti vezetőket. Sok területen a felekezetek lenyűgöző erőfeszítéseket tettek annak érdekében, hogy kapcsolatba lépjenek azokkal, akik életükben talán először hosszabb időre elhagyják otthonukat. Ugyanakkor egy 2014-es tanulmány arra utalt, hogy az egyetemi tanulmányok már nem jelentenek „hitgyilkost” a fiatal felnőttek számára.

Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek kihívások azok számára, akik elköltöznek otthonról egy új helyzetbe. Ben Trueblood, a LifeWay diákmissziós részlegének vezetője szerint: „A legtöbb esetben az emberek nem keserűségből, az egyetemi ateisták hatása miatt vagy a hitük elutasítása miatt hagyják el az egyházat.”

Trueblood hozzátette: „A kutatás eredményei a protestáns egyházak számára talán még aggasztóbbak: sem a gyülekezeti élmény, sem a tizenévesek hitbeli alapjai nem késztették őket arra, hogy kapcsolatot keressenek egy helyi gyülekezettel, miután új életszakaszba léptek. A gyülekezetben töltött időt egyszerűen valami más váltotta fel.”

Ami a gyülekezeten belüli kapcsolatokat illeti, természetesen a gyülekezeti tagoktól való elidegenedés érzése nem korlátozódik a fiatal felnőttekre. És bár könnyű azt mondani, hogy ha vannak is képmutatók, akik minden héten részt vesznek az istentiszteleten – ami szinte biztosan így van –, legalább azok a képmutatók hallják az üzenetet, ez néha csekély vigaszt jelent azok számára, akik a megítélő megjegyzések célpontjai.

Mindez nem feltétlenül jó hír azoknak a szülőknek, akik ragaszkodnak a Példabeszédek 22:6 ígéretéhez: „Neveld a gyermeket az ő útján, és ha megöregszik, nem tér el attól.” Természetesen az ilyen nevelést be kell építeni a személyiségbe, és a heti istentiszteleti részvétel nem helyettesítheti azt a személyes élményt, amikor Krisztust Megváltóként és Urként fogadjuk be.

Kapcsolat, nem „vallás”

Ha az egyház Istenhez fűződő kapcsolat részeként válik a fiatalok részévé, és nem csupán rutin, akkor nagyobb az esélye annak, hogy a tizenévesek akkor is továbbra is részt vesznek az istentiszteleteken, ha már elköltöztek otthonról. A nemrégiben közzétett 2017-es LifeWay-felmérés szerint azoknak a fiatal felnőtteknek a több mint fele, akik még mindig legalább havonta kétszer járnak istentiszteletre, „azt mondja, hogy az egyház létfontosságú része volt Istenhez fűződő kapcsolatuknak (56 százalék), és hogy azt szeretnék, ha az egyház segítene nekik a mindennapi életben hozott döntéseikben (54 százalék).”

Ismétlem: ezek a hozzáállások leginkább az újjászületett keresztény élmény keretében alakulnak ki. Jézus ezt magyarázta Nikodémusnak a János evangéliumának harmadik fejezetében: „Újjászületned kell” (7. vers).

De mit jelent ez? Doug lelkész ezt magyarázza el „Nikodémus: Újjászületés” című tanulmányában, amely ingyenesen elérhető. Megtanulhatod, mennyire fontos elkülöníteni a vallási rituálékat az élő Istennel és Jézussal, Isten Fiával való valódi találkozástól.

Hogy jobban megértsd, mit jelent a Jézussal való kapcsolat, az Amazing Facts online képzést is kínál. Az „Amazing Disciples” (Csodálatos tanítványok) kurzus egy 12 hetes kaland, amely élesíti a készségeidet, elmélyíti a hitedet, és megalapozza a bibliai igazságok ismeretét a saját életedben és másokkal való megosztáshoz.

\n