Egy tökéletes példa

Tudtad, hogy az emberi boka és láb több mint 100 izmot, inat és szalagot, 26 különböző csontot és 33 különálló ízületet tartalmaz? Nem csoda, hogy a lábunk ilyen sokoldalú. Egyesek számára a lábak akár a kezek helyébe is léphetnek. Jessica Cox, egy arizonai motivációs előadó, karok nélkül született, és a lábait nemcsak a járáshoz használja, hanem autót vezetni, kerékpározni és búvárkodás közben is a lábával hajtja magát előre. Ő az első kar nélküli ember, aki fekete övet szerzett taekwondóban, és az első, aki pilótaengedélyt szerzett. Még a kontaktlencséit is a lábával tudja behelyezni és kivenni.

Amikor Jézus egy tál vízzel a tanítványai elé térdelt, és elkezdte lemosni róluk a port és a szennyeződést, nem a piszkos lábukra, hanem a szennyezett szívükre összpontosított. Valóban, szimbolikus cselekedete mélyebb jelentéssel volt teli.

A tanítványok eddig csak magukra és arra koncentráltak, hogy megtisztelő pozíciókat szerezzenek az Ő országában. Elfelejtették, amit Jézus korábban a valódi nagyság titkaként tárt fel előttük: „Aki közületek az első akar lenni, legyen a szolgátok – ahogyan az Ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon” (Máté 20:27–28).

Ahhoz, hogy megkapjuk azt a szoros közösséget Krisztussal, amelyre annyira szükségünk van, szívünknek alázatosnak kell lennie – megtisztítva az önző törekvésektől, a haragtól, a gőgtől és az irigységtől. Ezt csak Jézus tudja megvalósítani bennünk. Amikor megmosta tanítványai lábát, a teremtés Királya „szolgai alakot öltött” (Filippi 2:7), és tökéletes példát mutatott nekünk mások iránti alázatos szolgálatra.

A lábmosás szertartása Krisztus mennyei dicsőségéből való alázatos leszállását idézi fel, teljesíti az Ő utasítását, hogy „csináljátok azt, amit én csináltam veletek” (János 13:15), és megfelelő szellembe hozza a szívünket, hogy mások szolgálatával tiszteljük Őt.

Alkalmazzuk a gyakorlatban:

Képzeld el, hogy a felső szobában tartózkodó tanítványok egyike vagy, és Jézus mossa meg a lábadat. Hogyan éreznéd magad?

Mélyebb megértés:

1 Korinthus 11:27–29; János 13:16, 17; Galata 5:13