A test nyelve

Képzeld el, hogy egy reggel felébredsz, és hallod, ahogy a veséid hozzád szólnak: „Tudod, rengeteget takarítunk itt, de a kemény munkánkért nem kapunk túl sok elismerést. Szóval, ma szünetet tartunk!” Mi történne, ha a veséid szabadságra mennének? Az egész tested szenvedne tőle.

Az emberi test analógiáját használva Pál apostol a gyülekezet természetét egy fizikai testhez hasonlítja: „Mint a test egy, és sok tagja van, de az egy testnek sok tagja, mind egy test, úgy van ez Krisztussal is” (1Korinthus 12:12). A gyülekezet feje nem egy lelkész vagy valamilyen tisztségviselő valahol egy épületben, hanem Krisztus (Efézus 4:15).

A test metaforája megtanít minket arra, hogy az egyháznak egységes egésznek kell lennie, és hogy a test különböző tagjai egymástól függenek. „Ha a láb azt mondaná: »Mivel nem vagyok kéz, nem tartozom a testhez«, vajon ezért nem tartozik-e a testhez?” (1 Korinthus 12:15). Krisztus testét sokféle tehetséggel megáldott tag alkotja. Mindannyian elengedhetetlenek az egész számára, mivel egymástól függenek.

A test egyes tagjai annyira nélkülözhetetlennek érezhetik magukat, hogy tehetségüket másoké fölé emelik. Pál így figyelmeztetett: „Ha az egész test szem lenne, hol lenne a hallás? Ha az egész hallás lenne, hol lenne a szaglás?” (17. vers). Más szavakkal, Isten szándékosan teremtett sokféleséget a testben, nemcsak azért, hogy sok dolog megvalósulhasson az Ő munkájában, hanem azért is, hogy a tagok érezzék, szükségük van egymásra.

Te Krisztus testének fontos része vagy. Az Úr egyedülálló módon teremtett téged, hogy önzetlenül hozzájárulj az egész gyülekezet jólétéhez. Tehát ha valamelyik reggel felkelsz, és azon gondolkodsz, hogy hosszú szabadságra mész, távol a gyülekezettől, ne feledd: te számítasz!

Alkalmazd:

Szerinted mely testrészek a legfontosabbak a tested életében? Létezhetne az a testrész sokáig a test többi részétől elválasztva?

Mélyülj el a témában:

1 Korinthus 12:1–31; Kolossé 1:18; Efézus 5:23