A vadontól a világ megváltoztatóiig

Tudtad, hogy Istennek már évezredek óta volt egy egyháza, még Jézus betlehemi születése előtt?

Ezt a Bibliában is elolvashatod; az Apostolok cselekedetei 7:38-ban, utalva arra, akit Mózes „azt a prófétát” nevezett, István Jézusként azonosította: „Ő az, aki a pusztában volt a gyülekezetben.”

A Biblia kezdetétől fogva kulcsfontosságú téma az a gondolat, hogy Istennek van egy, a világtól elkülönült népe. Ábrámnak, később Ábrahámnak, azt mondták, hogy hagyja el Ur városát: „Menj el a te országodból, a te nemzetségedből és atyád házából egy olyan földre, amelyet megmutatok neked. Nagy néppé teszlek téged, megáldalak téged, és nagyvá teszem a nevedet; és áldás leszel” (1Mózes 12:1, 2).

Ábrahámot „kiáltották ki” szülőföldjéről, hogy kövesse Istent. Mózest és Izráel fiait „kiáltották ki” a rabságból, hogy Isten népe legyenek. Józsué idejétől kezdve az izraeliták voltak Isten gyülekezete a világban – arra hívva, hogy elkülönüljenek szomszédaik pogány szokásaitól. A Biblia azt mondja, hogy nekik valóban „hirdették az evangéliumot” (Zsidók 4:2).

Az Újszövetségben pedig 117 alkalommal szerepel az egyház neve a görög ekklesia szóval, ami azt jelenti: „a kihívottak”. De ellentétben azzal az ősi „sivatagi gyülekezettel”, az újszövetségi egyház soraiban mind a zsidók, mind a pogányok egyaránt helyet kaptak és kapnak, Jézus parancsát követve, hogy „tanítványokat szerezzenek minden nép közül” (Máté 28:19).

Ha Jézust követed, te is azok közé tartozol, akiket „kiáltottak”, hogy változást hozzanak Istennek ebben a világban. Megoszthatod a jó hírt másokkal, szolgálatoddal kifejezheted Isten szeretetét az emberiség iránt, és imádkozhatsz, hogy egy nap, hamarosan, valóban eljöjjön az Ő országa!

Alkalmazd:

Gondolkodj el azon, hogy Isten milyen hosszú története van annak, hogy elhívja azokat, akiket szeret. Hadd motiváljon ez téged arra, hogy megoszd Isten Igéjét a körülötted lévőkkel.

Mélyebbre ásni:

2Mózes 19:6; 5Mózes 28:9; Galata 3:26–29