Egy kozmikus színház

A modern színház gyökerei a 6. századi Görögországig nyúlnak vissza; egy olyan vallási szertartásból fejlődött ki, amelynek során ötven férfi kórusban énekelt Dionüszosz istennek. Kr. e. 534-ben Thespis, az attikai színész volt az első, aki egyedi szövegeket mondott el ehhez az énekhez. Hamarosan narrációt is bevezetett, és drámai jeleneteket játszott el. Olyan nagy hatással volt a közönségre, hogy a színészeket ma is Thespis-i színészeknek nevezzük.

Az ókori görög közönség a lábával dobbantott, hogy kifejezze elismerését a színészek iránt. A görög színészek nagy maszkokat használtak, hogy a legtávolabb ülők is felismerhessék az egyes szereplőket és azok érzelmeit. A maszkok megafon-szerű szájrésszel voltak ellátva, hogy felerősítsék a színészek hangját.

Az univerzum legnagyobb színpada a Föld, és a szereplőgárda az egész emberiségből áll. „A világ számára látványossággá [szó szerint: színházzá] lettünk.” A Jób könyve bepillantást enged nekünk ebbe a kozmikus színdarabba, amikor Isten fiai az Úr elé járultak, és Sátán is csatlakozott hozzájuk. Amikor az Úr megkérdezte Sátánt: „Honnan jössz?” (Jób 1:7), ő így válaszolt: „A földön járkálva, oda-vissza járva rajta.”

Ez a mennyei gyűlés betekintést nyújt a jó és a gonosz között zajló nagy csatába. (Lásd Efézus 6:12.) Bolygónk az a színpad, amelyen Krisztus és Sátán között nagy küzdelem folyik az emberek szívéért. Jób élete drámai módon mutatja be ezt az emberiség feletti drámát, amelyet más világok lényei figyelnek.

Amikor a bűn megszakította a kapcsolatot Isten és az emberiség között (Ézsaiás 59:2), Jézus eljött a földre, hogy visszanyerje teremtményei szívét. Jézus élete és feltámadása középpontjában Krisztus halála áll a Golgotán – ez a fő cselekmény, amely véget vet ennek az egyetemes konfliktusnak.

Alkalmazd:

Milyen szerepet játszol ebben a nagy konfliktusban a jó és a gonosz között?

Mélyülj el a témában:

Jób 1:6–12; 2:1–10; Zsidók 10:32, 33; 1 Péter 5:8