Kiválasztott

Több mint 800 magánszemély és vállalat számára ez elismerésnek számít. A brit királyi kinevezési okleveleket azoknak a kereskedőknek ítélik oda, akik árukat vagy szolgáltatásokat nyújtanak Őfelsége a Királynő, Őkirályi Felsége az Edinburgh-i herceg vagy Őkirályi Felsége a Walesi herceg háztartásának. Ezek az áhított oklevelek lehetővé teszik a beszállítók számára, hogy hirdessék: áruikkal és szolgáltatásaikkal ellátják a királyi családot.

Isten arra hívta el népét, hogy szentek legyenek, ami szó szerint „szenteket” jelent. Ez az elismerés az Újszövetségben mindenütt megtalálható, de nem úgy, ahogyan a világ tiszteli az egyéneket. A „szent” szó a görög hagios szóból származik, és azt jelenti, hogy „elkülönítve a közönségesektől a szent célra”. A szenteket Isten szent célra választotta ki. „Mi vagyunk az Ő alkotásai, Krisztus Jézusban teremtettek, jó cselekedetekre, amelyeket Isten előre elkészített, hogy azok szerint járjunk” (Efézus 2:10).

A szentek szótól származik a megszentelés (hagiasmos) szó is, amely azt jelenti, hogy „szentté tenni”. Pál elmagyarázza, hogy az igazi bűnbánat és az igazságszolgáltatás a megszenteléshez vezet: „nem az általunk végzett igazságos cselekedetekért, hanem az Ő irgalma szerint mentett meg minket, az újjászületés fürdőjével és a Szentlélek megújításával” (Titus 3:5). Az igazság és a megszentelés az üdvösség két fázisa. Az igazság az, amit Isten értünk tesz, míg a megszentelés az, amit Isten bennünk tesz.

Egy keresztény író így foglalta össze a megszentelést: „Az igazságosság, amely által igazságossá válunk, számunkra tulajdonítják; az igazságosság, amely által megszentelődünk, ránk ruházzák. Az első a mennybe való belépésünk jogcímét jelenti, a második pedig a mennybe való alkalmasságunkat” (Üzenetek a fiataloknak, 35. o.). Mindkettő az Isten cselekedeteiben való hitből származik, soha nem a saját cselekedeteinkből.

Alkalmazd:

Van-e otthonodban olyan különleges tárgy (például edény), amelyet csak különleges alkalmakra tartogatsz?

Mélyebbre ásva:

János 17:17; 1 Thesszaloniki 5:23; 2 Timóteus 2:21