A második parancsolat tiltja-e bármilyen vallási témájú műalkotás készítését?

Miután az első parancsolat meghatározza, ki az igazi Isten, a második megtanít minket arra, hogyan kell Őt imádni. Ez a parancsolat kifejezetten tiltja az Istent ábrázoló tárgyak imádását. „Ne borulj le előttük, és ne szolgálj nekik” (2Mózes 20:5). Különösen ezeknek a képmásoknak az imádása minősül bűnnek.

Ez a szöveg nem tiltja a vallási illusztrációkat, a fényképeket vagy a képzőművészetet. Maga Isten utasította, hogy faragott angyalokat készítsenek a Szentek Szentjében (2Mózes 25:18), hímzett angyalokat a sátor függönyébe (1Királyok 6:29), valamint öntött bronz ökröket az udvarra (1Királyok 7:25). A templomot gyönyörűen díszítették, de soha nem volt parancs arra, hogy leboruljanak és imádják az épületet vagy annak tárgyait Isten helyett.

Az Úr egyszer utasította Mózest, hogy készítsen egy bronz kígyót a pusztában (4Mózes 21:8, 9). Arra akarta tanítani népét, hogy segítségért hozzá forduljanak. Nem volt semmi baj azzal, hogy ez a példa arra irányította az embereket, hogy higgyenek Isten gyógyító erejében. Ugyanakkor azt a bronz kígyót el kellett pusztítani, amikor imádat és tisztelet tárgyává vált. „Ő [Hizkija király] … összetörte a Mózes által készített bronz kígyót; mert azokig a napokig Izráel fiai tömjént égettek neki, és Nehusztánnak nevezték” (2 Királyok 18:4).

Így a jó király a kánaáni istenekkel együtt valójában elpusztított valamit, ami eredetileg jó célt szolgált, de hamis imádat tárgyává vált. Ez olyasmi, mint Jézus kijelentése arról, hogy vágd le a jobb kezedet, ha az bűnre csábít. Egy szobor vagy vallási műalkotás önmagában nem bűnös, de azzá válik, ha Isten helyett a legfőbb imádat tárgyává válik.