Fügefa levelek és farizeusok

Doug Batchelor

Talán hallottál már a „face the music” kifejezésről? Úgy tartják, hogy Japánból származik. A történet szerint egyszer volt egy férfi a császári zenekarban, aki egy hangot sem tudott játszani. Mivel gazdag és nagy befolyással rendelkező személy volt, követelte, hogy helyet kapjon a zenekarban, mert „fellépni” akart a császár előtt. Az öreg karmester beleegyezett, hogy a zenekar második sorában ülhessen, és fuvolát tarthasson a kezében, annak ellenére, hogy egy hangjegyet sem tudott olvasni. Amikor a koncert elkezdődött, felemelte a hangszerét, összeszorította az ajkait, és mozgatta az ujjait. Elvégezte a játék minden mozdulatát, de soha nem adott ki hangot. Ez a csalás két évig folytatódott.

Aztán az öreg karmester meghalt, és egy új karmester vette át a helyét. Azt mondta a zenekarnak, hogy minden zenészt személyesen meg akar hallgatni. Egyenként léptek fel előtte. Aztán a hamis fuvolászt került a sor. A férfi őrülten aggódott, ezért úgy tett, mintha beteg lenne. Azonban az orvos, akit megbíztak a vizsgálatával, kijelentette, hogy tökéletesen egészséges. Az új karmester ragaszkodott hozzá, hogy a férfi jelenjen meg és mutassa be tudását. Szégyenkezve kellett bevallania, hogy csaló, képmutató. Szerette volna élvezni a zenekar tagjaként járó presztízst, de mivel soha nem szánta rá az időt, hogy megtanulja a hangszerét, képtelen volt „szembenézni a zenével”.

A „képmutató” szó a görög „hupokrites” szóból származik. Meghatározása: „olyan hitek, érzések vagy erények hirdetése, amelyeket az illető nem vall és nem birtokol”, vagy „szerepet játszó színész”.

Valaki azt mondta, hogy „az ateizmus első számú oka a keresztények. Azok, akik szájukkal hirdetik Istent, de életmódjukkal tagadják Őt, azok, akiket a hitetlen világ egyszerűen hihetetlennek tart^.”1 Oswald Chambers azt mondta: „A világ örül egy kifogásnak, hogy ne kelljen hallgatnia az evangélium üzenetére, és a keresztények következetlenségei jelentik ezt a kifogást^.”2

Ember alkotta álca
Az Úr gyűlöli a képmutatás. Jézus ezt fájdalmasan világossá tette a hegyi beszédében. Azt mondta az embereknek: „Vigyázzatok, hogy ne az emberek előtt tegyétek jótékonysági cselekedeteiteket, hogy lássák őket; különben nincs jutalmatok a mennyei Atyátoktól. Ezért amikor alamizsnát adsz, ne trombitálj magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőséget szerezzenek az emberektől.” Máté 6:1, 2, kiemelés tőlem.

Folytatta: „És amikor imádkozol, ne legyél olyan, mint a képmutatók: mert ők szeretnek imádkozni a zsinagógákban és az utcák sarkain állva, hogy lássák őket az emberek.” 5. vers, kiemelés tőlem. „Ha pedig böjtöltek, ne legyetek szomorú arcúak, mint a képmutatók; mert azok eltorzítják arcukat, hogy az emberek lássák, hogy böjtölnek.” 16. vers, kiemelés tőlem.

A farizeusok mesterei voltak a valódi vallás színlelésének művészetének. Böjtöltek, imádkoztak és adakoztak, hogy „az emberek lássák őket”.

Most azt mondtam, hogy az Úr gyűlöli a képmutatást, és ez igaz. De hála Istennek, hogy szereti a képmutatókat, különben mindannyian bajban lennénk! Arthur R. Adams azt mondta: „Ne maradj távol a gyülekezettől azért, mert olyan sok a képmutató. Mindig van hely még egynek.”

A híres színész, Robert Redford egy nap sétált át egy szálloda előcsarnokán. Egy nő követte őt a lifthez. „Te vagy az igazi Robert Redford?” – kérdezte nagy izgalommal. Amikor a lift ajtajai bezárultak, ő így válaszolt: „Csak akkor, ha egyedül vagyok!”

Ha igazán őszinték lennénk, mindannyian beismernénk, hogy néha olyan érzéseket és magatartásformákat mutatunk, amelyek nem teljesen őszinték. Egy „közönségkapcsolati” képet. Valójában láthatjuk, hogy a világ történelmének kezdete óta a képmutatás az ember gyenge módszere a bűn leplezésére.

A Biblia így írja: „Amikor az asszony látta, hogy a fa jó ételnek, és hogy kellemes a szemnek, és hogy kívánatos fa, hogy bölccsé tegyen, akkor vett annak gyümölcséből, és evett, és adott a vele lévő férjének is; és ő is evett. És megnyílt mindkettőjük szeme, és tudták, hogy meztelenek; és összefűzték a fügefa leveleit, és kötényeket csináltak maguknak.” Mózes 3:6, 7.

Ne feledjük, hogy a bűnbeesés előtt Ádám és Éva nem szaladgáltak meztelenül az Édenkertben. A kertben az embernek kiváltsága volt, hogy szemtől szembe beszéljen Istennel. Így fényes aurával volt körülvéve – ugyanazzal a fajta fénnyel, amely Mózes arcáról sugárzott, miután időt töltött Isten jelenlétében (2Mózes 34:29-35). De miután Ádám és Éva vétkezett, a fény kialudt, és érezték meztelenségüket.

Figyeljük meg, hogy az első reakciójuk a bűnre az volt, hogy valami takarót készítettek maguknak. Amikor engedetlenségük következtében elvesztették fényruhájukat, Ádám és Éva fügefaleveleket használtak, hogy eltakarják szégyenüket. A bűn előtt soha nem láttak még semmit meghalni, így amikor letépték a fügefaleveleket a fáról, biztos vagyok benne, hogy tartósabb eredményre számítottak. Amikor néhány fügefalevelet szedtem a borítónk illusztrációjához, megdöbbentett, milyen gyorsan megfonnyadtak és összeaszottak. Ráadásul kellemetlennek találtam az éles szagukat. Milyen szomorú, hogy első szüleink az élő fényruhákat cserélték el fonnyadt, büdös levelekre, amelyek hamarosan elszáradtak és meghaltak.

Amikor Isten Ádámhoz és Évához szólt, elmagyarázta, hogy bűnük eltakarásához a fügefaleveleken kívül valami másnak is meg kell halnia. Ekkor Isten létrehozta az áldozati rendszert. „Az Úr Isten pedig bőrruhát készített Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket.” Mózes 3:21. Ádám és Éva szűkös fügefaleveles öveket készítettek maguknak, de Isten bőrruhát adott nekik, ezzel szimbolizálva, hogy Jézusnak meg kell halnia, hogy eltakarja a bűnt és a bukottak meztelenségét.

Amikor vétkezünk, két dolog történhet. Vagy elkezdünk fügefaleveleket keresni, hogy saját magunknak készítsünk egy gyenge leplezőt, vagy Jézushoz fordulunk az Ő igazságosságának köntöséért.

Csupán díszítés
A Biblia egészében a fügefalevelek az ember alkotta vallás és a hamis igazságosság szimbólumai. A fügefa Isten népének szimbóluma.

Kérlek, olvasd el figyelmesen a következő szakaszt: „Ezt a példabeszédet is mondta: Egy embernek volt egy fügefája, amelyet a szőlőjébe ültetett; eljött, és gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Akkor így szólt a szőlőművelőjéhez: Íme, már három éve jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, és nem találok; vágd ki; miért foglalja el a helyet? Az pedig így felelt neki: Uram, hagyd még idén is, hogy körülássam és megtrágyázzam; ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, akkor vágd ki.” Lukács 13:6-9.

Évről évre csalódott a szőlőskert tulajdonosa, mert a fügefán csak leveleket talált. Nem hozott gyümölcsöt. Egészséges fának tűnt, de ő nem pusztán díszítés céljából ültette. Gyümölcsöt akart.

Úgy gondolom, hogy ebben a példabeszédben egy időbeli prófécia is rejlik. A 6. versben említett szőlőskert Izrael földje (Ézsaiás 5:1-7; Jeremiás 12:10; Zsoltárok 80:8-16), amelyben a szőlőt és a fügefát – Izrael és Júda szimbólumait – ültették. A fügefáról szóló példabeszéd összesen négy évet ad az ültetéstől kezdve a fa utolsó esélyéig, hogy gyümölcsöt teremjen. A Bibliában egy év 360 nap, mert a zsidók holdnaptár szerint éltek. Négy év összesen 1440 nap lenne. A próféciában egy nap egy évnek felel meg (4Mózes 14:34; Ezékiel 4:6). Sok kronológus szerint Józsué körülbelül i. e. 1407-ben kelt át a Jordánon, és vette birtokba az ígéret földjét. Ha 1440 évet számolunk attól az időponttól kezdve (figyelembe véve, hogy nincs nulla év), akkor i. sz. 34-hez jutunk. Ez a történelem fontos dátuma egybeesik a Dániel 9:24-ben megadott 490 éves prófécia végpontjával. Az angyal azt mondja: „Hetven hét van kijelölve a te népedre és a te szent városodra”, és valójában a „kijelölve” szót jobban lefordíthatnánk „levágva”-nak. A fügefáról szóló példabeszédben ez áll: „Akkor pedig vágd ki!” Lukács 13:9, kiemelés tőlem. Kr. u. 34-ben a zsidók elvesztették helyüket Isten szövetséges népeként. Majd Kr. u. 70-ben Jeruzsálemet és a templomot is teljesen elpusztították.

Hiányzó gyümölcs
Halála előtt egy héttel Jézus megátkozott egy terméketlen fügefát, hogy szemléltesse, mi fog történni a zsidó nemzettel és az elpártolt egyházzal.

„Reggel, amikor visszatért a városba, megéhezett. És amikor meglátott egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de nem talált rajta semmit, csak leveleket, és így szólt hozzá: Ne teremjen rajtad többé gyümölcs örökre! És azonnal elszáradt a fügefa. Amikor a tanítványok ezt látták, csodálkoztak, és azt mondták: »Milyen gyorsan elszáradt a fügefák!«” Máté 21:18-20.

Miért átkozta volna meg Jézus egy fügefát? Bizonyára az Úr nem volt annyira kicsinyes, hogy bosszút álljon egy fán, mert az nem adott neki reggelit! Alaposan meg kell vizsgálnunk ezt a történetet, mert ez az egyetlen hely az evangéliumokban, ahol Jézust közvetlenül felelősnek tartják valaminek a megöléséért.

A fügefák abban az értelemben egyedülállóak, hogy az érett levelek és az érett gyümölcsök egyszerre jelennek meg rajtuk. A fa, amelyet Jézus megátkozott, minden külső jelét mutatta a gyümölcstermelésnek, mégis álszent volt. Ez a zsidó nemzet megfelelő szimbóluma volt. Templomával, papságával és áldozataival Izráel rendelkezett az igazi vallás minden külsőségével, de a valódi gyümölcsök – az igazságosság, az irgalom és a hit (Máté 23:23) – hiányoztak. Ne feledjük, hogy a kiszáradt fügefalevelek az ember sikertelen kísérleteire emlékeztetnek, hogy elrejtse saját bűneit.

Figyeljünk a sorrendre. Ugyanezen a napon, amikor Jézus megátkozta a terméketlen fügefát (Máté 21), később összecsapott a hamis farizeusokkal, és leleplezte álszentségüket. „Minden cselekedetüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek.” Máté 23:5. Jézus hétszer nevezte őket álszenteknek, majd átkot mondott rájuk – pontosan úgy, ahogy aznap korábban a fügefával tette. Íme az átok: „Ezért íme, prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok; és némelyiket megöltök és keresztre feszítitek; másokat pedig zsinagógáitokban megkorbácsoltok, és városról városra üldöztök; hogy rátok szálljon minden igaz vér, amelyet a földön ontottak, az igaz Ábel vértől kezdve Zakariás, a Barakiás fia véréig, akit a templom és az oltár között megöltetek. Bizony mondom néktek: mindez e nemzedékre fog szállni.” Máté 23:34-36. Kérlek, ne hagyjátok figyelmen kívül azt a tényt, hogy Jézus azt mondta, az átok „e nemzedékre fog szállni”.

A következő fejezetben, amikor Jézus leírja Jeruzsálem pusztulását és a világ végét, a fügefa leveleit adja jelként. „Tanuljatok tehát a fügefáról: amikor az ágai már lágyak, és leveleket hajtanak, tudjátok, hogy közel van a nyár; így ti is, amikor mindezeket látjátok, tudjátok, hogy közel van, sőt, a küszöbön áll. Bizony mondom néktek: ez a nemzedék nem múlik el, míg mindezek be nem teljesednek.” Máté 24:32-35.

A Bibliában egy nemzedék 40 év (4Mózes 32:13). Jézus ezt a próféciát Kr. u. 31-ben mondta, és Kr. u. 70-re beteljesedett!

Krisztus példázata a fügefáról, amely leveleket hajtott, de gyümölcsöt nem hozott, szintén egy nagyon egyértelmű prófétai jel az utolsó napokra. Ahogyan a szó szerinti Izrael rendelkezett az igazi vallás minden külső formájával Jeruzsálem 70-ben történt pusztulása előtt, úgy a szellemi Izrael (az egyház) is az utolsó napokban leveleket hajt majd, de gyümölcsöt nem hoz. Lehet, hogy megvannak az ébredés minden külső jelei – sok dicsőítés, csodás gyógyulási istentiszteletek, nagy létszám, és beszéd a szeretetről és az elfogadásról –, de nincs a Szentlélek gyümölcse. Más szavakkal: „a jámborság formájával rendelkeznek, de annak erejét tagadják.” 2 Timóteus 3:5.

Az egyik kedvenc keresztény szerzőm több mint száz évvel ezelőtt egyértelmű jóslatot tett: „Mielőtt Isten ítéletei véglegesen lesújtanak a földre, az Úr népe között olyan ősi jámborság ébredése lesz, amilyet az apostoli idők óta nem láttak. Isten Lelke és hatalma kiárad gyermekeire. Abban az időben sokan elszakadnak majd azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ iránti szeretet felváltotta az Isten és az Ő igéje iránti szeretetet. Sokan, mind a lelkészek, mind a hívek közül, örömmel fogják elfogadni azokat a nagy igazságokat, amelyeket Isten hirdetni rendelt el ebben az időben, hogy felkészítse a népet az Úr második eljövetelére. A lelkek ellensége meg akarja akadályozni ezt a munkát; és mielőtt eljön az ilyen mozgalom ideje, megpróbálja megakadályozni azt egy hamisítvány bevezetésével. Azokban az egyházakban, amelyeket megtévesztő hatalma alá tud vonni, úgy fogja látszani, mintha Isten különleges áldása ömlene rájuk; nyilvánvalóvá válik majd az, amit nagy vallási érdeklődésnek tartanak. Sokan örvendezni fognak, hogy Isten csodálatosan munkálkodik értük, miközben a munka egy másik szellem műve. Vallási álcában a Sátán arra fog törekedni, hogy kiterjessze befolyását a keresztény világra^.”3

Ez a fügeleveles igazságosság és a hamis ébredés a végidőbeli laodiceai egyház jellemzői. „Mivel azt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és semmire sincs szükségem [felismered a fügeleveleket?]; és nem tudod, hogy nyomorult, szerencsétlen, szegény, vak és meztelen vagy: Azt tanácsolom neked, hogy vegyél tőlem tűzben próbált aranyat, hogy gazdag legyél; és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne látszódjék meztelenséged szégyene; és kend meg szemedet szemkenőccsel, hogy láss. Akiket szeretek, azokat feddem és fenyítem: légy tehát buzgó, és térj meg.” Jelenések 3:17-19.

Jézus arra hív minket, hogy tegyük félre mocskos, önigazságos fügefaleveleinket, és – mint a tékozló fiú – térjünk haza, és vegyük fel az Atya királyi palástját. Csak akkor lesznek nyilvánvalóak életünkben a Lélek gyümölcsei, amelyek a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szelídség, a jóság, a hit, a szelídség és az önmegtartóztatás (Galata 5:22, 23). Isten országában nem lesznek olyanok, akik csupán díszfák. Mindenkinek gyümölcsöt kell teremnie.

„A szeretet legyen őszinte.” Róma 12:9, NKJV. A képmutatás árt az egyháznak, és árt nekünk is. Sok képmutató már olyan régóta játszik szerepet, hogy elhitte a saját előadását. Hajlamosak vagyunk az arcunkat a maszkunkhoz igazítani. De Isten azt akarja, hogy őszinték legyünk másokkal és magunkkal szemben – olyan izraeliták, akikben nincs álnokság és csalás (1 Péter 2:1; Jelenések 14:5).

Íme a kihívás, amelyet fel szeretnék vetni nektek: „A világ legnagyobb hiányossága az emberek hiánya – olyan embereké, akiket nem lehet megvenni vagy eladni, akik lelkük legmélyén igazak és őszinték, akik nem félnek a bűnt a nevén nevezni, akiknek a lelkiismerete olyan hűséges a kötelességhez, mint a tű a pólushoz, akik kiállnak az igazság mellett, még ha az ég is leszakad^.”4

Jézus azt mondja: „Boldogok a tiszta szívűek, mert ők meglátják Istent.” Máté 5:8.

1. Karl Rahner, idézet a Draper’s Book of Quotes for the Christian World című könyvből, összeállította Edyth Draper (Wheaton: Tyndale House Publishers, Inc.), 1992, 487. számú bejegyzés.
2. Oswald Chambers, idézet a Draper’s Book of Quotes for the Christian World című könyvből, összeállította Edyth Draper (Wheaton: Tyndale House Publishers, Inc.), 1992, 1334. számú bejegyzés.
3. E.G. White, The Great Controversy (Pacific Press Publishing Association: Mountain View, CA), 1950, 464. o., kiemelés tőlem.
4. E.G. White, Education, (Pacific Press Publishing Association: Mountain View, CA), 1952, 57. o.

\n