Hamarosan: A csodálatos királyság

Egy elképesztő tény: A felmérések szerint Észak-Amerikában az emberek körülbelül 75 százaléka hisz a mennyországban, de csak körülbelül 23 százalékuk hisz a pokolban. Talán még meglepőbb, hogy azok közül, akik hisznek a mennyországban, közel 90 százalékuk úgy gondolja, hogy oda fog kerülni. Ezek a statisztikák valami fontosat árulnak el az emberi szívről …

*****

Legbelül az emberek érzik, hogy az életnek valami jobbat kell hoznia, mint a szenvedés és a halál, amit mindennap megtapasztalunk ezen a bűnnel terhelt bolygón. Bennünk ott van a vágy egy olyan világ iránt, amely egészséges, örömteli és örök.

Nos, a Biblia megmagyarázza, miért: Isten „az örökkévalóságot tette az emberek szívébe” (Prédikátor 3:11).

De bár sokan hisznek a mennyországban, nagy a zavarodottság azzal kapcsolatban, hogy valójában mi is az.

Természetesen a populáris kultúra általában kigúnyolja a keresztény mennyország gondolatát – olyan éteri lényekként ábrázolja az embereket, akik hárfával lebegnek a puha felhőkön, vagy szárnyas csecsemők, akik az égen lebegnek. Mások pedig úgy gondolják, hogy a mennyország nem más, mint egy költői elképzelés, amelynek célja, hogy vigasztalja az embereket nehéz időkben.

A Biblia azonban valami sokkal konkrétabbat és csodálatosabbat ír le. A „mennyország” szó több százszor fordul elő, de ha kifejezetten arra a helyre koncentrálunk, ahol Isten lakozik és ahol a megváltottak élni fognak, akkor is jóval több mint száz igehelyet találunk.

A menny nem képzeletbeli. Nem csupán szimbolikus. A Biblia írói úgy kezelik, mint egy valódi királyságot, amelyet egy valódi Megváltó készített elő azoknak a valódi embereknek, akik szeretik Őt.

Jézus egyértelműen azt mondta: „Az Atyám házában sok lakóhely van; ha nem így lenne, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek” (János 14:2). Krisztus nem azt mondta, hogy valami homályos lelki élményt készít elő. Azt mondta, hogy egy helyet készít elő. Ez azt jelenti, hogy a menny kézzelfogható. És ha Jézus megígérte, biztosak lehetünk benne, hogy igaz.

Tehát tudjunk meg többet róla …

Egy pillantás a mennyországra a földön

A Bibliában a mennyországra vonatkozó egyik legközelebb álló leírás Salamon király uralkodása idején található. Ha ki kellene választanunk azt a pillanatot, amikor Izrael a legnagyobb földi dicsőségét élte meg, az valószínűleg Salamon király uralkodásának korai évei lennének.

Olyan volt, mint egy apró pillanat a mennyországból a földön.

A templomot éppen akkor építették fel. Emlékezzünk vissza, hogy Isten azt mondta Dávidnak, ő nem építheti meg, mert harcos volt, de Salamon, akinek a neve a shalom szóhoz kapcsolódik, ami békét jelent, békés időkben befejezhette a munkát (1 Krónikák 22:8, 9).

Jeruzsálem is virágzott a gazdagságtól és a szépségtől. A Biblia azt mondja nekünk, hogy arany volt mindenütt, és az ezüst olyan bőséges lett, hogy „semminek számított” (1 Királyok 10:21). Izrael minden határán béke uralkodott, és távoli nemzetekből érkeztek emberek, hogy megismerjék a mennyei Istent.

Köztük volt a híres Sába királynője is. Távoli országból érkezett, hatalmas karavánnal, amely fűszerekkel, arannyal és drágakövekkel volt megrakodva. Természetesen nem csupán a szépséget jött megcsodálni. Azt is meg akarta ismerni, honnan származik Salamon bölcsessége.

A Biblia azonban azt mondja, hogy amikor meglátta a templomot, a palotát és Salamon királyságának rendezett működését, „elállt a lélegzete” (1 Királyok 10:5). Más szóval, elakadt a lélegzete! Minden, amit Salamonról hallott, lenyűgöző volt, de a valóság ennél sokkal nagyobb volt.

Végül így kiáltott fel: „Valóban, a felét sem mondták el nekem” (1 Királyok 10:7). Ez eszembe juttatja az 1 Korinthus 2:9-et: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szívébe nem jutott, amit Isten azoknak készített, akik őt szeretik.”

Isten által elkészített város

A Biblia gyakran városként írja le a mennyországot. Valóban, egyértelműen azt mondja nekünk, hogy Isten „városot készített számukra” (Zsidók 11:16).

Ez meglepő lehet, mert amikor városokra gondolunk, forgalom, zaj, bűnözés, világiasság és szennyezés jut eszünkbe. Világosan látjuk: ha nagy számú önző ember gyűlik össze egy helyen, végtelen problémák lesznek. A városokkal kapcsolatos kihívás nem a tervezés vagy az építészet, hanem a bűn!

A mennyben nem lesz kapzsiság, erőszak és igazságtalanság. Képzeljünk el egy várost, ahol minden polgár a legfőbb mértékben szereti Istent, és szereti felebarátját, mint önmagát. Ez az a város, amelyet János látott látomásában: „Én, János, láttam a szent várost, az Új Jeruzsálemet, amint az égből szállt le Istentől” (Jelenések 21:2).

Figyeljétek meg, hogy Új Jeruzsálemnek nevezi. Ez „béke városát” jelenti (ismét a shalom szóból). Jeruzsálem volt Isten népének istentiszteleti központja. Ott állt a templom, az a hely, ahol szimbolikusan megnyilvánult Isten jelenléte. Az Új Jeruzsálem Isten tervének végső beteljesülését jelenti – egy helyet, ahol végre a béke fog uralkodni. Több ezer évnyi konfliktus és szenvedés után Isten megváltott népe egy igazi „béke városában” fog élni, ahová a bűn és a bánat soha többé nem léphet be.

A dicsőséges város

A Szentírás számos lenyűgöző részletet közöl erről a városról.

Egyrészt a Jelenések könyve szerint a város hossza, szélessége és magassága „tizenkétezer sztadiom” (Jelenések 21:16). Mai mértékegységekben ez körülbelül 1500 mérföld kerületet jelent, vagyis oldalanként körülbelül 375 mérföldet. Ez nagyobb, mint Új-Mexikó! És mivel a várost kockaként írják le – egyenlő hosszúsággal, szélességgel és magassággal –, magassága akár 375 mérföld is lehet. Bármi is legyen a pontos méret, az üzenet egyértelmű: Isten országa hatalmas lesz, és bőven lesz hely mindazok számára, akik elfogadják Krisztus meghívását.

János azt is írja, hogy ennek a városnak „hatalmas és magas fala van, tizenkét kapuval, és a kapuknál tizenkét angyal áll” (12. vers). Figyeljük meg, hogy a tizenkettő szám többször is megjelenik a leírásban – tizenkét kapu, tizenkét alap, és a tizenkét apostol nevei, amelyek rá vannak írva.

Ez nem véletlen. A Szentírás egészében a tizenkettő szám Isten népéhez és az Ő királyságához kapcsolódik. Az Ószövetségben Isten tizenkét törzs, Jákób fiainak leszármazottai köré építette Izráel nemzetét. Az Újszövetségben Jézus tizenkét apostolt választott ki, hogy azok képviseljék egyházának alapját. Az Új Jeruzsálem ugyanezt az isteni rendet tükrözi. A város Isten teljes családját képviseli – minden nemzedékből azokat, akik követték Őt és megváltást nyertek.

Egyes bibliai kutatók megjegyzik, hogy a tizenkettő sokféleképpen osztható el egyenletesen – kettővel, hárommal, négyzel és hatossal –, ami ideális számmá teszi az építkezéshez és a szervezéshez. Isten a rend teremtője, nem a zűrzavaré (1 Korinthus 14:33). A tizenkettő ismételt használata az Új Jeruzsálemben arra emlékeztet minket, hogy a menny egy tökéletes szerkezetű, kiegyensúlyozott és Isten népe közötti egységben élő hely lesz.

A Biblia kinyilatkoztatja, hogy minden kapu egyetlen gyöngyből készült: „A tizenkét kapu tizenkét gyöngy volt: minden egyes kapu egy gyöngyből készült” (Jelenések 21:21). A gyöngy akkor keletkezik, amikor egy apró homokszem vagy más irritáló anyag kerül az osztrigába. Az osztriga úgy reagál, hogy gyönyörű anyagrétegekkel borítja be az irritáló anyagot, amíg az idő múlásával gyöngy nem lesz belőle.

Bizonyos értelemben a gyöngy a szenvedésből születik.

Hasonlóképpen, a bűn is úgy került ebbe a világba, mint egy fájdalmas irritáció Isten tökéletes teremtésében. De Krisztus áldozatán keresztül ez a tragédia valami dicsőséges dologgá alakul át. Ahogyan a kagyló beborítja az irritációt és gyöngyöt hoz létre, úgy Jézus is beborítja bűneinket és megváltást hoz létre.

Így hát illő, hogy az Új Jeruzsálem kapui gyöngyből készültek. Mindenki, aki belép abba a városba, Krisztus áldozatának köszönhetően teheti meg. Maguk a kapuk is örökké állni fognak, emlékeztetve arra, hogy a mennyország csak azért lehetséges, mert Jézus megfizette az árát a mi üdvösségünkért.

Ezt a részletet is nagyon szeretem: „A város utcái tiszta aranyból voltak, mint az átlátszó üveg” (21. vers). Ebben a világban az emberek háborúznak az aranyért. Páncélszekrényekben rejtegetik. De a mennyben Isten tiszta aranyat használ útburkoló anyagként. Ez emlékeztet bennünket arra, hogy azok a dolgok, amelyeket a Földön a legjobban becsülünk, közel sem olyan értékesek, mint azt hisszük.

A folyó és az élet fája

Az Új Jeruzsálemen átfolyik valami, ami még szebb, mint az aranyutcák: „Megmutatta nekem az élet vizének tiszta folyóját, kristálytiszta, amely Isten és a Bárány trónjából fakad” (Jelenések 22:1).

Minden élet a víztől függ. Nélküle semmi sem maradhat fenn. Az újjá lett földön az élet forrása ez a csodálatos folyó lesz, amely Isten trónjától árad. Nem csoda, hogy Jézus magát az élet vizének nevezi – az életet adó lelki frissítő forrásának (János 4:14).

E hatalmas folyó partján nő az élet fája. „A folyó mindkét oldalán ott állt az élet fája, amely tizenkétféle gyümölcsöt terem, és minden hónapban meghozza gyümölcsét” (Jelenések 22:2). Ismét vegyük észre a tizenkettő számot!

Ez ugyanaz a fa, amelyről Ádámnak és Évának tilos volt enni, miután a bűn belépett a világba. Az emberiséget kiűzték az Édenből, hogy ne egyenek az élet fájáról, és ne éljenek örökké a bűnben (1Mózes 3:22–24). De a történet a Jelenések könyvében bezárul. A megváltottak visszatérnek a kertbe, és ismét hozzáférést kapnak az élet fájához. „Boldogok azok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az élet fájához, és bejuthassanak a kapukon át a városba” (Jelenések 22:14).

Miért érhető el egy fa a folyó mindkét oldaláról? A kép, amelyet János leír, egy csodálatos fának tűnik, amely a folyóparton terül el, ívelve a víz felett, úgyhogy ágai mindkét oldalra kinyúlnak. Úgy gondolom, ez azt hivatott kifejezni, hogy a fa mindenki számára elérhető lesz Isten országában. Senkit sem zárnak ki az örök élet ajándékából.

János azt is mondja: „A fa levelei a nemzetek gyógyítására szolgáltak” (Jelenések 22:2). Ez nem azt jelenti, hogy az emberek megbetegednek a mennyben. Inkább az emberiség teljes helyreállítását szimbolizálja. A nemzeteket jelenleg elválasztó megosztottságok – faj, nyelv, politika és kultúra – örökre meggyógyulnak. Minden nemzetből származó megváltottak egy családot fognak alkotni Isten alatt.

Egy szenvedés nélküli világ

Az egyik legmegnyugtatóbb ígéret a mennyországról a Jelenések 21:4-ben található: „Isten letöröl minden könnyet a szemükről; nem lesz többé halál, sem bánat, sem sírás.”

Gondoljunk csak a bánatra, amely ma tölti be világunkat – kórházi szobák, temetések, megromlott kapcsolatok és fájdalmas emlékek. A Biblia azt mondja, hogy ezek a dolgok nem fognak létezni Isten országában.

Ézsaiás élénk nyelven írja le ezt: „Akkor megnyílnak a vakok szemei, és a süketek fülei megnyílnak. Akkor a sánták ugrálnak, mint a szarvasok” (Ézsaiás 35:5, 6).

Azok, akik soha nem láttak, megcsodálják Isten teremtésének szépségét. Akik nem hallottak, azok az angyalok énekét fogják hallgatni. Akik nyomorékok voltak, azok örömükben futni és ugrálni fognak.

Egy másik ígéret így szól: „A lakosok nem mondják majd: »Beteg vagyok«” (Ézsaiás 33:24). Képzeljünk el egy olyan világot, ahol nincs betegség, nincsenek kórházak és nincs fájdalom. A Biblia a mennyországot olyan helynek nevezi, ahol „a korábbi dolgok elmúltak” (Jelenések 21:4).

Ez a helyreállítás az állatvilágra is kiterjed. Ézsaiás csodálatos képet fest a ma még ellenséges teremtmények közötti harmóniáról: „A farkas is együtt fog lakni a báránnyal, a leopárd fekszik majd a kecskegidával, … és egy kisgyermek fogja őket vezetni” (Ézsaiás 11:6).

A próféta azzal folytatja, hogy még az oroszlán is szalmát fog enni, mint az ökör (7. vers). Az erőszak és a félelem, amelyek ma uralják a természetet, eltűnnek, amikor Isten visszaállítja a földet eredeti állapotába. Isten országában semmi sem fog bántani vagy elpusztítani (9. vers).

Dicsőséges testek

Az emberek néha úgy képzelik el a mennyországot, mint egy szellemszerű létezést, ahol valódi test nélkül lebegünk, de a Biblia valami egészen mást tanít.

Amikor Jézus feltámadt a halálból, megjelent tanítványai előtt, és meghívta őket, hogy érintsenek meg. Azt mondta: „A szellemnek nincs húsa és csontja, amint látjátok, hogy nekem van” (Lukács 24:39). Krisztus még ételt is evett velük, hogy bebizonyítsa, valóban tapintható. Pál apostol elmagyarázza, hogy a hívők olyan testet kapnak majd, mint Krisztus feltámadt teste. „Az Úr Jézus Krisztus … átalakítja alacsonyrendű testünket, hogy az Ő dicsőséges testéhez hasonlóvá váljon” (Filippi 3:20, 21).

A mennyben nem test nélküli szellemek leszünk. Tökéletes, halhatatlan testekben fogunk élni, enni, járni, beszélni és felfedezni Isten teremtésének csodáit.

Az emberek gyakran azon tűnődnek, vajon felismerjük-e majd szeretteinket a mennyben, amikor teljesen új testünk lesz. A Biblia határozottan arra utal, hogy igen. Pál így ír: „Most csak részben ismerem, de akkor teljes mértékben megismerem, ahogyan én is meg vagyok ismerve” (1 Korinthus 13:12).

A mennyország nem fogja csökkenteni a megértésünket; éppen ellenkezőleg, javítani fogja a megkülönböztető képességünket. A megváltottaknak tisztább elméjük és mélyebb betekintésük lesz, mint valaha. A Krisztust szerető családtagokkal és barátokkal való újraegyesülés az örökkévalóság egyik legnagyobb öröme lesz.

A mennyország legnagyobb öröme

Az aranyutcák, az élet folyója és a tökéletes egészség csodálatos ígéretek. A mennyország legnagyobb áldása azonban ennél is mélyebb.

A Jelenések könyve kijelenti: „Isten maga lesz velük, és lesz az Istenük” (21:3).

Évezredek óta a bűn elválasztja az emberiséget Isten közvetlen jelenlététől. De az új földön ez az elválasztás örökre megszűnik. A megváltottak szemtől szembe látják majd Teremtőjüket, és az Ő jelenlétében lakoznak majd. „A te jelenlétedben van a teljes öröm; a te jobb kezednél örök gyönyör” (Zsoltárok 16:11).

A Biblia egy ünnepélyes ígéretet is ad. A Jelenések könyve azt mondja, hogy semmi bűnös nem léphet be a városba: „És semmi szennyező nem léphet be oda” (Jelenések 21:27). A bűn hozta a szenvedést az univerzumba. Isten soha nem engedné, hogy újra felbukkanjon.

Ezért jött Jézus erre a világra – hogy megbocsássa a bűnt és átalakítsa az életeket. Amikor valaki elfogadja Krisztust, a Biblia szerint új teremtménnyé válik (2 Korinthus 5:17). Isten elkezdi felkészíteni őket az általa megígért királyságra.

Jézus egy egyszerű utasításban foglalta össze az élet titkát: „Keressétek először Isten országát és az Ő igazságát” (Máté 6:33). Amikor Isten országát tesszük elsődleges prioritásunkká, minden más a helyére kerül.

Dicsőséges befejezés

A Biblia története egy gyönyörű kertben kezdődik, ahol a boldog emberek hallgattak egy gonosz kígyóra, és elvesztették a hozzáférést az élet fájához. A történet azzal végződik, hogy a kígyó elpusztul, és a paradicsom helyreáll, ahol a megváltottak ismét esznek abból a fából, és örökké élnek.

E két jelenet között áll Krisztus keresztje, ahol Jézus életét adta, hogy mi beléphessünk abba az örök királyságba.

A jó hír az, hogy Isten azt akarja, hogy mindannyian ott legyünk. A mennyország nem csak egy szűk elitnek van fenntartva. Mindenkinek felajánlott, aki bízik Krisztusban és követi Őt. Elfogadod ezt a mennyei meghívást? Amikor végre átléped a gyöngykaput, és belépsz Isten városába, csodálkozva nézel körül, és ugyanazokat a szavakat mondod, amelyeket egykor a Sába királynője mondott: „A fele sem mondták el nekem.”  

Töltsd le még ma az Inside Report magazint!