Helyed megtalálása Krisztus testében

Írta: Chuck Holtry, az AFCOE igazgatója

Egy elképesztő tény: A természet egyik legérdekesebb szimbiotikus kapcsolata a jukka-lepke és a jukka-növény között alakul ki. Minden yucca növényfajhoz tartozik egy megfelelő yucca lepkefaj, amely az adott faj beporzója. A yucca lepke nélkül a yucca növény nem termelne magokat. A yucca növény nélkül pedig a yucca lepke lárváinak nem lenne mit enniük – a yucca magok az egyetlen táplálékuk.

A jukka lepke és a jukka növény közötti kölcsönös függőség mindkettőjük túlélését jelenti. A jukka lepkék pontosan akkor bújnak elő földi gubóikból, amikor a jukka növény virágzik. Ha valamilyen okból – például az időjárás miatt – a jukka növény nem virágzik, mindig vannak olyan jukka lepke bábok, amelyek nyugalmi állapotban maradnak a következő tavaszig, amikor a jukka növény virágzik.

Véletlen? Egyáltalán nem. A természet egészében olyan kölcsönös függőségi viszonyokat figyelhetünk meg, amelyek nem véletlenül vagy a természetes kiválasztódás eredményeként jöhettek létre, hanem kizárólag a Teremtő keze által. Egy bibliai kommentátor így fogalmazott:

„Nincs olyan madár, amely átszeli a levegőt, nincs olyan állat, amely a földön mozog, amely ne szolgálna valamilyen más életet. Nincs olyan levél az erdőben, vagy alacsony fűszál, amelynek ne lenne szolgálata. Minden fa, cserje és levél kiáradja azt az életelemet, amely nélkül sem az ember, sem az állat nem élhetne; az ember és az állat pedig viszont szolgálja a fa, a cserje és a levél életét. A virágok illatot árasztanak, és szépségüket a világ áldásaként tárják elénk. A nap fényét árasztja, hogy ezer világot örvendeztessen meg. Az óceán, amely maga is minden forrásunk és szökőkútunk forrása, minden földről fogadja a patakokat, de azért fogadja őket, hogy adjon” (A vágyakozás kora, 20. o.).

Haj és vesék

Ahogyan a természetben, úgy van ez az emberi testben is.

Testünk részei egymástól függenek. A szívnek szüksége van a tüdőre, a tüdőnek a légcsőre, a légcsőnek pedig a szájra és az orrra. A gyomor nem tudna működni a torok, a máj, a vesék, a belek és a vastagbél nélkül. Bár még sok más példát is fel lehetne hozni, a lényeg az, hogy a test minden része a test egy másik részétől függ, hogy megfelelően működjön.

Pál apostol így fogalmazott: „Isten mindegyik tagot úgy helyezte el a testben, ahogy neki tetszett. Ha mind egy tag lenne, hol lenne a test? De most sok tag van, mégis egy test. És a szem nem mondhatja a kéznek: »Nincs szükségem rád«; sem a fej a lábaknak: »Nincs szükségem rátok«” (1 Korinthus 12:18–21). Egyszerűen fogalmazva: Isten sok testrészt használt fel egy test létrehozásához. Egyetlen testrész soha nem lenne elég. Minden testrészre, legyen az bármilyen egyszerű vagy bonyolult, szükség van a test kialakításához.

És ahogyan az emberi testben van, úgy van az egyházban is. Ugyanebben a korinthusiakhoz írt levélben Pál az egyházat egy testhez hasonlította. (Lásd 1 Korinthus 12:12, 13.) Minden tag egy test része. Csak logikus, hogy nem vagyunk mind ujjak, vagy mind lábak, vagy mind tüdők. Isten egyházának különböző tagjai alkotják Krisztus testének különböző testrészeit.

Észrevettél már jelentős személyiségbeli különbségeket a gyülekezetedben? Zavar téged ez? Miért nem teremtett Isten mindenkit egyformának? Ugyanazért nem vagyunk mind egyformák, amiért a fizikai testünk sem áll kizárólag ujjakból. El tudod képzelni egy olyan csontvázat, amely csak ujjcsontokból áll? Ha az ujjcsontok alkotnák a lábainkat, azok gyorsan eltörnének a test súlyának terhelése alatt, akár állunk, járunk vagy tolunk.

Teremtőnk úgy alkotta meg a testet, hogy minden része tökéletesen alkalmas a kijelölt feladatra. Más szerepben nem tud olyan jól – vagy egyáltalán – működni, de abban a szerepben, amelyre szánták, tökéletesen működik. „Mivel egy testben sok tagunk van, de nem minden tagunknak ugyanaz a funkciója, így mi is, bár sokan vagyunk, egy test vagyunk Krisztusban, és egyenként egymás tagjai … [olyan] ajándékokkal, amelyek a nekünk adott kegyelem szerint különböznek” (Róma 12:4–6). Isten népének különböző ajándékai azt jelentik, hogy minden tagnak más szerepe van az egyházban. Nem minden tag tölti be ugyanazt a szerepet. Isten soha nem akarta, hogy egymás tükörképei legyünk. Az emberiséget a körülöttünk látható hatalmas sokféleséggel teremtette.

Lehet, hogy azt mondod: „Látom a sokféleséget Krisztus testében. De nem lehet, hogy túl sok a sokféleség?” Mindannyian eszünkbe jut valaki a gyülekezetünkből, aki olyan dolgokat mond vagy tesz, amit mi soha nem mondanánk vagy tennénk. És mindannyian eszünkbe jutnak olyan gyülekezeti vezetők, akiket emiatt szeretnek vagy utálnak. Ha azonban visszatekintünk ezekre a vezetőinkre, rájövünk, hogy sokan közülük olyan, Istentől kapott feladatot teljesítettek, amelyet egy más személyiségű ember soha nem tudott volna véghezvinni. Az, hogy nem illünk tökéletesen össze valaki más személyiségével, nem jelenti azt, hogy Isten nem használja őt.

Nézzük meg így: a fejünkön lévő haj sokkal láthatóbb, mint a veséink, mégis a veséink sokkal fontosabbak a test egészségének megőrzésében. A salakanyagok eltávolítását általában nem értékeljük, mégis nem tudunk élni a veséink nélkül. Lehet, hogy nem illatoznak túl jól – mert folyamatosan salakanyagokkal foglalkoznak –, de szükségünk van a veséinkre. Ugyanez vonatkozik Krisztus testére is. Pál elég egyértelműen fogalmazott, amikor ezt írta: „A szem nem mondhatja a kéznek: »Nincs szükségem rád«, sem a fej a lábaknak: »Nincs szükségem rátok.« Sőt, éppen azok a testrészek szükségesek, amelyek gyengébbnek tűnnek” (1Korinthus 12:21–22).

Pál egy másik pontot is kiemelt a korinthusiakhoz írt levelében, miszerint senkinek sem szabad úgy éreznie, hogy az ő részvétele Isten munkájában értéktelen, függetlenül attól, hogy a kultúránk többi része hogyan tekint az ilyenfajta munkára.

Vegyük például a fitoplanktonokat. Ezeket a pici mikroorganizmusokat szabad szemmel nem lehet látni, mégis ők a zooplanktonok elsődleges táplálékforrásai. A zooplankton, az olyan apró tengeri élőlények, mint a krill, táplálékul szolgálnak a halaknak, madaraknak, fókáknak, sőt még a bálnáknak is. Ha nem lenne fitoplankton, nem lenne zooplankton sem, és zooplankton nélkül szinte semmilyen élet nem létezne az óceánokban. És az óceáni tápláléklánc legalján elfoglalt alacsony rangjuk ellenére a fitoplankton biztosítja az általunk belélegzett oxigén 50–85 százalékát.

Ahogy a fitoplankton fontos szerepét gyakran nem ismerik el, úgy sok keresztényt is gyakran figyelmen kívül hagynak, mintha jelentéktelenek lennének az egyház küldetésében. Egy nap azonban meg fogjuk látni, hogy egyházunkban a látszólag jelentéktelen szolgálati szerepek közül sok a mennyei udvarban a legnagyobb tiszteletnek örvendett.

Szükség van rád!

Itt az ideje, hogy Isten egyháza testként cselekedjen. Itt az ideje, hogy a keresztények felismerjék helyüket a testben, és tiszteljék ott a többi keresztény helyét. „Ha a keresztények összefognának, egyként haladnának előre, egy Erő irányítása alatt, egy cél elérése érdekében, akkor megmozgatnák a világot” (Testimonies for the Church, 9. kötet, 221. o.).

Itt az ideje annak is, hogy felismerjük a Szentlélek szolgálatát a szerelő és a lelkész, az orvos és a portás, a tanár és a technikus életében. Lehet, hogy Isten ismét arra vár, hogy népe „egyetértésben egy helyen” legyen? (ApCsel 2:1).

Mit jelent ez számodra? Hova illeszkedsz be Krisztus testébe?

Azt jelenti, hogy fontos szolgálatod van! Ahogyan a test minden része arra lett teremtve, hogy betöltse a funkcióját, úgy minden tag olyan ajándékokkal rendelkezik, amelyekkel elvégezheti a szolgálatát. A test részének lenni azt jelenti, hogy valamilyen módon meg vagy áldva. Ahogyan a jukka növénynek szüksége van a jukka lepkére, és a zooplanktonnak a fitoplanktonra, úgy Krisztus testének is szüksége van rád. Egy szolgálat vár rád. Ez nem a lelkészedé, a szüleidé vagy a barátaidé; a tiéd. „Mindenkinek megvan a helye a menny örök tervében. Mindenkinek Krisztussal együtt kell dolgoznia a lelkek üdvösségéért. Nem biztosabb az a hely, amelyet számunkra készítettek a mennyei lakóhelyeken, mint az a különleges hely a földön, ahol Istenért kell dolgoznunk” (Krisztus példázatai, 326. o.)

Álljunk fel, és foglaljuk el azt a „számunkra kijelölt különleges helyet”! Ismerjük fel azt a szolgálatot, amelyet Isten a kezünkbe adott!

\n