A haláltól az életig

Carl Ruse, az amerikai légierő tagja, 1944 szeptemberében érkezett a japán Nagojában található Yokkaichi-Ishihara Sangyo munkatáborba. Ruse-t, akit a japánok több mint két évvel korábban fogtak el, az éhezés 80 fontra fogyasztotta le, és már nem remélte, hogy sokáig túlélheti. De akkor egy 14 éves japán fiú, aki abban a gyárban dolgozott, ahol Ruse is dolgozott, saját életét kockáztatva elkezdett ételt csempészni a lesoványodott hadifogolynak.

Ez megmentette Ruse életét. Egy évvel később a frissen szabadult Ruse élelmiszeradagokat vitt ajándékba a fiú családjának, a fiú pedig egy kis fényképet adott neki magáról. A fiú kedvességének emléke Ruse-t egész életében jobb emberré tette; nem volt benne az a keserűség, amely oly sok hadifogoly szívét emésztette.

Bizonyos értelemben mi, emberek, mindannyian hadifoglyok vagyunk a jó és a gonosz közötti nagy küzdelemben. Ősünk, Ádám szomorú döntése miatt ellenségünk képes rabszolgává tenni minket, lelkileg éheztetni és elpusztítani minket. „Ellenségetek, az ördög, ordító oroszlánként járkál, keresve, kit emészthetne fel” (1 Péter 5:8). Magunkra hagyva nem lenne reményünk.

De Jézus lépett közbe az egész emberiség képviselőjeként, és hajlandó volt kockáztatni az életét, sőt meghalni is, „hogy aki hisz benne, el ne vesszen” (János 3:16). Halálán és feltámadásán keresztül lelki táplálékot, bocsánatot és gyógyulást kaphatunk. Az Ő gondviselése által megmenekülünk, kibékülünk Istennel, és örök életet kapunk.

Ádám bűne miatt örököltük azt a lázadó hajlamot, hogy elforduljunk Istentől – az egyetlenektől, aki segíthet rajtunk –, és biztos katasztrófa felé tartunk. Ahogy Ézsaiás próféta írta: „Mindnyájan, mint juhok, eltévedtünk; mindnyájan a maga útjára tértünk” (Ézsaiás 53:6). De Jézusnak megvan a hatalma, hogy – ha úgy döntünk – segítsen nekünk visszafordulni önpusztító utunkról, a helyes irányba tereljen minket, és megmentsen minket.

Alkalmazd:

Sorolj fel három okot, amiért hálás vagy azért, hogy Jézus a te képviselőd.

Mélyülj el a témában:

1 János 2:1, 2; Róma 5:18, 19; 1 Péter 3:18