Az élet a halállal kezdődik
Read Time: 3 min

Egy orosz tudóscsoport véletlenül rábukkant egy mókusok által elrejtett magtárra. A legcsodálatosabb az, hogy ezeket a magokat több ezer évvel ezelőtt temették el a mókusok a szibériai Kolima folyó partjainál. A magokat 38 méter mélyen, az örökké fagyott talaj alatt jég borította, és mamut-, bölény- és szőrös orrszarvúcsontok rétegei vették körül őket.
Ami még lenyűgözőbb volt ezekben az ősi magokban, az az, hogy az orosz csapat képes volt életképes növényi anyagot nyerni belőlük, azokat fiolákba helyezni, és sikeresen kicsírázni a növényeket. A növények megegyeztek a mai S. stenophylla-val – kivéve, hogy a virágok alakja kissé eltérő volt. A növények jól növekedtek, virágoztak, majd egy év múlva saját magokat hoztak létre.
Sok ember számára furcsa gondolat, hogy az élet a halállal kezdődik, de ez a keresztények számára biztató igazság. Jól tudjuk, hogy „a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23). De hogyan származik az élet a halálból? Krisztus ezt egy mag példáján keresztül szemlélteti. „Bizony mondom néktek: ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egyedül marad; ha pedig meghal, sok termést hoz” (János 12:24).
Pál apostol elmagyarázta, hogy „ahogyan egy ember által a bűn jött a világra, és a bűn által a halál”, úgy „egy Ember igaz cselekedete által az ingyenes ajándék jutott minden embernek” (Róma 5:12, 18). Ez az igaz cselekedet Krisztus halála volt a Golgotán, és az ingyenes ajándék az örök élet (Róma 6:23).
De van még egy halál, amelynek meg kell történnie ahhoz, hogy megkapjuk ezt az ajándékot: az önmagunkkal való halál. Pál azt mondta nekünk: „Krisztussal együtt keresztre feszítettek; már nem én élek, hanem Krisztus él bennem; és az életet, amelyet most a testben élek, az Isten Fiában való hitből élem, aki szeretett engem, és odaadta magát értem” (Galata 2:20). Ez új értelmet ad annak a gondolatnak, hogy meghalunk, hogy éljünk!
Alkalmazd:
Ültess el egy magot ezen a héten, és ne feledd, hogy a halálon keresztül élhetünk.
Mélyülj el:
Mózes 5. könyve 30:19; János 5:24; Rómaiak 5:10