Pál azt tanítja, hogy van egy testünktől elkülönülő lelkünk?

Az ember rendkívül összetett és csodálatos teremtmény. Néha, hogy megértsük lényünk különböző aspektusait, a testünk különböző részeiről beszélünk. Pál apostol is így tesz, amikor bemutatja, hogy Isten megszentelő munkája „teljes mértékben” hat a „teljes” lényünkre. Hogy szemléltesse, életünk mekkora részét érinti az Úr, a „szellemről, lélekről és testről” beszél.

Az itt használt „szellem” görög szó a pneuma, amely a „lélegzet” szóból származik. Nemcsak egy személy életének leírására használják (Lukács 8:55), hanem elmének és intelligenciánknak is. Figyeljük meg, hogyan ír Pál: „A Lélek maga tanúskodik a mi lelkünkkel együtt arról, hogy Isten gyermekei vagyunk” (Róma 8:16). A Szentlélek az elménkhez szól, és megosztja velünk az igazságot.

A „lélek” szó ebben a szakaszban a psuche szóból származik, amelyből a pszichológia szót is nyertük. Ez a szó inkább az érzelmeinkre és vágyainkra utal, mint az intelligens gondolatainkra. Ma talán a „szív” szót használnánk ennek a fogalomnak a kifejezésére. Ez kevésbé a gondolkodásról, inkább az érzésekről, sőt az ösztönökről szól. Életünknek ez a része is érintett a Szentlélek által, és ez az a hely, ahová Dávid Isten törvényét kívánja írni (Zsoltárok 40:8).

Még a „testünk” is fontos Isten számára, a húsunk és csontunk. Amikor az Úr a gondolkodásunkon munkálkodik, nem az alacsonyabb rendű természetünk vezérel minket. Arra vágyunk, hogy egész lényünket gondozzuk az Ő dicsőségére (1Korinthus 6:19, 20). De ezek a különböző részek nem léteznek egymástól elválasztva, ahogyan nem lehet egy ember agyát kiválasztani a koponyájából és félretenni.

Ennek a szakasznak az üzenete nem az, hogy a lényünk különböző részeit különálló elemekként hangsúlyozza, hanem Isten munkáját az egész lényünkön. Nem különálló egységekként létezünk, és a Szentlélek sem csak életünk egy bizonyos aspektusán kíván munkálkodni. Isten teljes mértékben munkálkodik!