Miért szükséges „újjászületni” az üdvösséghez?

Ha mindenki máris Isten gyermeke, akkor valóban szükséges-e az újjászületés?

A Biblia így szól: „Mindazoknak, akik befogadták Őt, jogot adott arra, hogy Isten gyermekei legyenek, azoknak, akik hisznek az Ő nevében: akik nem vérből, sem a test akaratából, sem ember akaratából születtek, hanem Istentől” (János 1:12, 13). Ez a szakasz azt mondja, hogy ahhoz, hogy Isten gyermekei „legyünk”, hinni kell az Ő nevében. Krisztus Megváltóként való elfogadásának eredménye az újjászületés.

Jézus azt mondta Nikodémusnak, hogy ha nem születik újjá, nem láthatja meg Isten országát. Nikodémus eleinte nem értette ezt a metaforát, ezért Krisztus így pontosította: „Bizony, … ha valaki nem születik vízből és Lélekből, nem léphet be Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami pedig a Lélekből születik, az lélek” (János 3:5, 6). A test a természetes születésünkre utal, a Lélek pedig a szellemi újjászületésünkre. Mindannyian a testből születtünk, de nem mindenki született a Lélekből. (Lásd még 1 Korinthus 15:50.)

A kereszténység egyik alapvető hite, hogy el kell ismernünk: bűnösök vagyunk. Felismerve, hogy szükségünk van Jézusra, mint Megváltónkra, hozzá fordulunk, megvalljuk bűneinket, és megkérjük, hogy tisztítson meg minket, és teremtsen bennünk új szívet. Isten soha nem kényszerít minket, így ha nem kérjük önként Jézust a szívünkbe, az Úr nem tud teljes mértékben munkálkodni bennünk.

A Bibliában azt látjuk, hogy Keresztelő János a Jordán vizében keresztelte az embereket. Krisztus tanítványai is kereszteltek. A keresztség az újjászületés szimbóluma – éppen úgy, mint amikor egy csecsemő kilép a védő vízburokból, és megteszi az első lélegzetvételét. Ez a szent szertartás annak nyilvános kinyilatkoztatása, hogy Isten oldalán állunk, és az Ő gyermekeivé váltunk. Fontos a saját lelki növekedésünk szempontjából, és mások számára is tanúságtételként szolgál.