Egy új tudományos elmélet szerint a napok hossza határozza meg az életet

A michigani Huron-tóban található a Middle Island Sinkhole, egy 24 méter mélységű sötét gödör, amelyet ragadós, nyálkás, bűzös baktériumok töltenek meg. A gödörben tett felfedezések alapján egy kutatócsoport – amelynek tagjai Michigan államtól egészen Németországig terjednek – újabb hipotézissel járult hozzá az evolúciós elmélethez.

Az evolúcióelmélet, a tudomány uralkodó nézete szerint minden élet a legegyszerűbb formából származik, majd fejlődött ki a komplex formák sokféleségévé. E koncepció szerint a Föld valahogy véletlenül keletkezett a Nap maradék cseppjeiből. Számos lehetőség létezik arra, hogy ez hogyan történhetett.

Aztán, miután a Föld bolygóvá vált, valahogy élet keletkezett rajta. Több tucatnyi lehetőség létezik arra nézve, hogy ez hogyan történhetett. De ezekkel együtt jár az evolúciós elmélet által felvetett számos fejtörő kérdés egyike: az oxigénprobléma.

Ahhoz, hogy az élet az evolúciós modell szerint kezdődhessen, a tudósok rájöttek, hogy a Föld légkörének oxigénmentesnek kell lennie. De ahhoz, hogy az élet fennmaradjon, a Föld légkörének oxigénnel kell rendelkeznie, sőt, pontosan annyi oxigénnel, amennyi benne van. Más szavakkal: „Ha oxigén volt, az élet nem kezdődhetett el. Ha nem volt oxigén, az élet nem kezdődhetett el.”

Ez kétségkívül „a tudományegyik legnagyobb rejtélye”.

A rejtély megoldása az a feltételezés, hogy a Föld oxigén nélkül jött létre, de két különböző időpontban, milliárd, majd millió évvel ezelőtt, valahogyan két különálló nagy oxidációs esemény történt, amelyek mindegyike a légkör oxigéntartalmának gyors növekedését eredményezte, így megnyitva az utat mindenféle komplex életforma későbbi kialakulása előtt. Feltételezik, hogy a cianobaktériumok okozták ezt a hatalmas változást a fotoszintézis folyamatán keresztül, amely – nagyon leegyszerűsítve – egy olyan ciklus, amelynek során a napfényt felhasználva oxigén kerül a légkörbe.

De még mindig sok kérdés marad nyitva, köztük az idő kérdése. Mi a magyarázat ezekre az oxigénszint hatalmas ugrásaira, ha a cianobaktériumok csak ott ültek, és végezték a dolgukat évezredekig? Nos, ez a csapat úgy gondolja, hogy lehet, hogy van egy lehetséges válasza.

És akkor jött a… fény?

A Nature Geoscience online folyóiratában augusztus 2-án megjelent tanulmány szerint a kutatócsoport a Middle Island Sinkhole-ból kivont baktériumokon végzett kísérleteket , és – nem meglepő módon – azt találta, hogy minél több fényt kaptak ezek az egysejtű organizmusok, annál több oxigént termeltek.

A kutatók okkal választották a Huron-tó baktériumait. Számukra ezek hasonlítottak a Föld bolygó korai életformáira. Judith Klatt, az egyik vezető tudós így fogalmazott: „Valójában úgy képzeljük el, hogy a világ történelmének nagy részében úgy nézett ki, mint a Middle Island-i víznyelő.”

A víznyelő olyan környezetet hozott létre, amely „gazdag kénben és szegény oxigénben”. A víznyelőben kétféle baktérium él: az oxigént lebontó „fehér kénfogyasztó baktériumok” és a fotoszintézis révén oxigént termelő „lila cianobaktériumok”.

Amikor a napfény mennyisége egy bizonyos „kritikus küszöbérték” alá csökken, a fehér baktériumok eltakarják a lila cianobaktériumokat, megakadályozva azok oxigéntermelését. Amikor azonban a napfény mennyisége átlép a küszöbértéken, a fehér baktériumok a cianobaktériumok alá húzódnak, így szabad utat hagyva a fotoszintézisnek.

A kérdés tehát az: hogyan jutottak el ezek a baktériumok az oxigéntermelés hiányától a Föld korai légkörében található 21 százalékos oxigénszintig? Itt lép színre Brian Arbic, a Michigan Egyetem óceánográfusa, aki úgy véli, hogy „az árapályi súrlódás és a Holddal való kölcsönhatás bonyolult fizikája” miatt a Föld egyre lassabban kezdett forogni. Ez azt jelenti, hogy a Földön a nap hossza az idő múlásával „hat óráról a jelenlegi 24 órára” nőtt volna.

És amikor a nap meghosszabbodott, a fehér baktériumok felfedték a cianobaktériumokat, és –voilá! A fotoszintézis sokkal hosszabb ideig tudott zajlani, exponenciális mennyiségű oxigént termelve a légkörbe, és így minden más élet forrásává válva.

A Teremtő

Hiszel ebben? Hiszed, hogy „rothadt tojás szagú, zselés baktériumszőnyegektől” származol?

A tény az, hogy ez a hipotézis több korábbi feltételezésen alapul, amelyek mind a Föld kezdeti környezetén alapulnak. De végső soron az is tény, hogy egyikünk sem élt akkoriban. Egyikünk sem látta a világot, amikor először kialakult. Egyikünk sem volt ott, hogy tanúja legyen az élet eredetének.

De van Valaki, aki ott volt. És Ő az, aki azt kérdezi: „Hol voltál, amikor a föld alapjait fektettem? Mondd meg nekem, ha van értelmed! Ki határozta meg méreteit? Bizonyára tudod!” (Jób 38:4, 5). Ő az Úr, a mi Istenünk, a világegyetem Teremtője, az életed adományozója

Az Ő képmására lettél teremtve, „Isten képmására” (1Mózes 1:27), „dicsőséggel és tisztességgel koronázva” (Zsoltárok 8:5). Nem véletlenül vagy a szerencse folytán létezel. Téged Isten teremtett, „aki mindeneket cselekszik” (Ézsaiás 44:24), aki hat 24 órás időszak alatt teremtette meg világunkat, se többet, se kevesebbet. Sőt, az egész Szentírásban arra buzdít minket, hogy tudjuk meg ezt a bizonyosságot: „hat nap alatt teremtette az Úr az eget és a földet” (2Mózes 31:17).

Bármi, ami eltér ettől a teremtésről alkotott megértéstől, sértés Isten tökéletes munkájára nézve, és az Ő nevének becsmérlése.

Szeretnél választ kapni az igazán fontos kérdésekre? Akkor nézd meg Doug Batchelor lelkész előadásátaz „Evolúció, teremtés és logika” témában. Isten teremtése csupán a kezdete annak a csodálatos tervnek, amelyet az életedre szánt.

\n