Ha egyszer megmenekültél, elveszítheted-e valaha is az üdvösségedet? 2. rész

Amikor a „ha egyszer megmenekültél, örökre megmenekültél” elv téves vonatkozásait vizsgáljuk, nem szabad elfelejtenünk, hogy bár Jézus soha nem fog elengedni minket, mi viszont elengedhetjük Őt. Az a veszély rejlik abban a tanításban, miszerint ha egyszer megmenekültél, többé nem veszítheted el a megmenekülésedet, hogy ez megfoszt minket a szabad akaratunktól. Mindig szabadon dönthetünk úgy, hogy szeretjük vagy elutasítjuk az Urat. Isten nem veszi el a szabadságunkat, ha egyszer elfogadjuk Őt. Figyeljük meg ezt a példát Pál apostol írásaiból:

„Nem tudjátok-e, hogy akik a versenyen futnak, mind futnak, de csak egy kapja meg a díjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek azt. És mindenki, aki a díjért versenyez, mindenben mértékletes. Ők ugyan egy elmúló koronáért teszik ezt, mi pedig egy el nem múló koronáért. Ezért így futok: nem bizonytalanul. Így küzdök: nem úgy, mint aki a levegőbe üt. Hanem megfékezem a testemet, és engedelmeskedésre kényszerítem, nehogy, miután másoknak hirdettem, én magam kizárásra kerüljek” (1 Korinthus 9:24–27).

Pál azt mondta, hogy még Jézus apostolaként is elveszítheti üdvösségét. Ezért mondta Jézus: „Nem mindenki, aki azt mondja nekem: »Uram, Uram«, jut be a mennyek országába, hanem az, aki cselekszi mennyei Atyám akaratát” (Máté 7:21). Figyeljük meg, hogyan reagálnak egyesek: „Sokan mondják majd nekem azon a napon: »Uram, Uram, nem a te nevedben prófétáltunk, a te nevedben űztünk ki démonokat, és a te nevedben tettünk sok csodát?« Akkor pedig kijelentem nekik: »Soha nem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti, akik a törvénytelenséget gyakoroljátok!« ” (22–23. vers).

Azok, akik Krisztushoz jönnek és csatlakoznak az egyházhoz, nem feltétlenül haladnak tovább a mennybe vezető úton. Vannak, akik vallanak Jézusról, sőt nagy cselekedeteket is végeznek Krisztus nevében, mégis elvesznek. Az a kijelentés, hogy „meg vagyok mentve”, nem garantálja a Jézussal való valódi, élő kapcsolatot.