Megbünteti-e Isten az embereket őseik bűneiért?

Tényleg azt mondja itt Isten, hogy: „Átkot fogok bocsátani egy ember gyermekeire, unokáira és dédunokáira”? Nem. Az Úr egy életelvet magyaráz el. A szülők hajlamosak negatív viselkedésüket átadni gyermekeiknek. És ezt a hatást általában három-négy generáción át lehet nyomon követni.

Az Úr nem önkényesen rója a bűneidet a gyermekeidre. A Biblia egyértelműen kijelenti: „A fiú nem felel az apa bűneiért, és az apa sem felel a fiú bűneiért. Az igazak igazsága rajtuk lesz, a gonoszok gonoszsága pedig rajtuk lesz” (Ezékiel 18:20). Egy másik helyen a Biblia így szól: „»Még ha Noé, Dániel és Jób is lennének benne, amint élek« – mondja az Úr Isten –, »sem fiukat, sem leányukat nem mentenék meg; csak magukat mentenék meg igazságosságuk által« ” (Ezékiel 14:20). Isten nem jutalmazza vagy bünteti az utódokat a szülők cselekedetei miatt. Amit ebben a szakaszban mond, az az, hogy nagy a valószínűsége annak, hogy a gyermekek követni fogják szüleik példáját. És amikor ez megtörténik, hasonló következményekkel kell számolniuk.

Erre tragikus példa az Izráel királyságának szétválása. Jeroboám és az északon élő izráeli nép abbahagyta az imádkozást Isten templomában. Példáját követve gyermekei is bálványokhoz kezdtek imádkozni, majd unokái is bálványokhoz kezdtek imádkozni, és így tovább – négy nemzedéken át tartott ez, majd elpusztultak. Hasonló dolog történt újra és újra Izráelben. Nem azért, mert Isten megátkozta őket, hanem azért, mert számunkra, szülőknek fontos, hogy jó példát mutassunk. Ezt hangsúlyozza Isten itt, a II. Mózes 20-ban.