A gazdag ember és Lázár története azt tanítja-e, hogy amikor meghalunk, egyenesen a mennybe vagy a pokolba kerülünk?

Jézus története a gazdag emberről és Lázárról vagy szó szerint igaz, vagy csupán egy példabeszéd.

Íme négy ok, amiért valószínűleg nem szabad szó szerint érteni:

1. A koldus meghalt, és az angyalok Ábrahám kebelére vitték. Senki sem hiszi, hogy Ábrahám szó szerinti kebele lenne az igazak nyughelye. Ez csak képletes kifejezés.

2. A mennyet és a poklot szakadék választja el egymástól, mégis a történetben szereplő személyek beszélgetnek egymással. Kevés teológus hiszi, hogy ez szó szerint igaz lehet (Lukács 16:26).

3. A gazdag ember testben volt a pokolban. Voltak szemei, nyelve stb. (Lukács 16:24). Hogyan került a teste a pokol tüzébe? Senki sem tanítja, hogy a gonoszok teste halála után azonnal a pokolba kerül.

4. Az a kérés, hogy Lázár mártsa ujjhegyét vízbe, és jöjjön át a lángokon, hogy lehűtse a gazdag ember nyelvét, nyilvánvalóan nem szó szerinti. Mennyi nedvesség maradna meg, és mennyi enyhülést nyújtana ez?

A gazdag ember kétségtelenül a zsidókat képviselte ebben a példabeszédben, mert csak egy zsidó imádkozhatott „Ábrahám atyához”. A koldus a pogányokat szimbolizálta, akiket érdemtelennek tartottak az igazság befogadására. A Máté 15:27-ben a kánaáni asszony elismerte, hogy népe koldusok a zsidók asztalánál.

Lehet, hogy Krisztus azért választotta a Lázár nevet, mert később valóban feltámasztotta Lázárt a halálból. A példabeszéd lényege a 31. versben található: „Ha Mózest és a prófétákat nem hallgatják, akkor még ha valaki feltámad is a halálból, sem fognak meggyőződni.” Pontosan ez történt. A zsidó vezetők akkor sem hittek, amikor egy bizonyos Lázár feltámadt a szemük előtt.