Nem kell-e „meghalnunk” a törvény számára, ha valóban Istenért akarunk élni?

Az első kérdés, amit ezzel a verssel kapcsolatban fel kell tennünk: ki az, aki meghal? A szakasz gyors átolvasása alapján egyesek azt gondolhatják, hogy Isten törvényének kell meghalnia. De vajon Pál apostol valóban azt mondja, hogy félre kell tennünk a Tízparancsolatot? Nem a törvénynek kell meghalnia, hanem nekünk magunknak. Természetesen nem fizikai halálról beszél, hanem lelki halálról.

Pál úgy „halt meg”, hogy „a törvény által”. Kifejti: „A törvény cselekedetei által senki sem igazul meg az Ő szeme előtt, mert a törvény a bűn ismeretét adja” (Róma 3:20). Amikor Pál „meghalt”, Jézushoz fordult. „Mert amit a törvény nem tudott megtenni, mivel a test miatt gyenge volt, azt Isten megcselekedte azáltal, hogy a bűnért elküldte a saját Fiát bűnös testben: elítélte a bűnt a testben” (Róma 8:3).

Amikor a bűn élénken jelen volt Pál életében, és ő a törvényhez fordult, az rámutatott szükségére. Pál bűnbánatot tartott, és meghalt önzőségének. Krisztusba vetett hite révén most már Istenért élhetett. A törvény ítélete eltűnt; többé nem tudta rámutatni az életében lévő bűnre, amelyet Jézus vére eltávolított.

Ennek a folyamatnak a legegyértelműbb magyarázata a Róma 6-ban található: „Tudván azt, hogy a mi régi emberünk vele együtt keresztre feszítetett, hogy a bűn teste megsemmisüljön, hogy többé ne legyünk a bűn szolgái. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig Krisztussal együtt meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. … Mert az ő halála által egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek; az ő élete pedig Istennek él. Így ti is tekintsétek magatokat valóban halottnak a bűnnek, de élőknek Istennek Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róma 6:6–8, 10, 11).