Honnan tudták az izraeliták, hogyan kell viselkedniük, mielőtt megkapták a Tízparancsolatot?

Isten törvénye örök. Mivel a bűn a törvény megszegése, és a bűn már a Sínai-hegy előtt is létezett, ezért Mózes ideje előtt is kellett lennie egy törvénynek. A Teremtés könyvében valóban megtalálhatók azok a parancsolatok, amelyekről már a Sínai-hegy előtt is szó esett. Például az első parancsolatra utalás található a Teremtés könyve 35:1–4-ben. Ezen felül a törvényt szájhagyomány útján adták át emberről emberre.

Mózes idejére azonban, miután a nép egyiptomi rabszolgaságban élt, és így pogány vallás hatása alá került, emlékezetük megromlott és elhalványult. Ezért írta meg Mózes a Biblia első öt könyvét, hogy népe ne keverje össze a dolgokat. Természetesen végül Isten írta le a Tízparancsolatot, hogy soha ne kelljen találgatni, mi a jó és mi a rossz.

Hogy ezt alátámasszuk: jóval azelőtt, hogy Mózes a Tízparancsolatot tekercsekre írta volna, Isten így szólt Káinhoz: „Ha jót cselekszel, nem nyersz-e elismerést? Ha pedig nem cselekszel jót, a bűn az ajtó előtt leselkedik rád” (1Mózes 4:7). A Biblia azt is rögzíti: „Ábrahám engedelmeskedett az én hangomnak, és megtartotta az én parancsaimat, az én rendeleteimet, az én törvényeimet” (1Mózes 26:5). József is tudta, hogy bűn házasságtörést elkövetni Potifár feleségével. Azt mondta: „Hogyan tehetném hát ezt a nagy gonoszságot, és vétkezhetnék Isten ellen?” (1Mózes 39:9). Nyilvánvalóan már a Tízparancsolat megírása előtt is tudta, hogy a házasságtörés bűn. Ezt átadták neki, így ismerte Isten törvényét.

Eredetileg Isten törvénye Ádámtól szóban, közvetlenül az Édenkertből terjedt tovább, és így vált a szóbeli hagyomány részévé. Ráadásul Ádámot és Évát Isten képmására teremtették, így ismerték Atyjuk jellemét, amely a Tízparancsolatban nyilvánul meg. Ezt a tudást továbbadták utódjaiknak, de az emberi memória gyengesége miatt végül le kellett írniuk.